A CEM I 42,5 N portland cement EN 196-3 szabvány szerinti kötési idejének és hidratációs hőfejlődésének összehasonlító vizsgálata

Kopecskó, Katalin and Baranyi, Attila (2022) A CEM I 42,5 N portland cement EN 196-3 szabvány szerinti kötési idejének és hidratációs hőfejlődésének összehasonlító vizsgálata. Vasbetonépítés, 24 (1). pp. 14-21. ISSN 1419-6441

Preview

Text vb2022_1_3.pdf - Published Version Download (1MB) | Preview

Abstract

A cementkötésű anyagok egyik legfontosabb jellemzője a kötési idő kezdete (IST) és vége (FST), amely segítséget nyújt a beton szállíthatóságának, bedolgozhatóságának, valamint a kizsaluzhatóságának időbeli tervezéséhez. A kötési idő meghatározására jelenleg használatos szabványok a behatolási ellenállás mérésén alapulnak, amely során egy meghatározott alakú és tömegű test (általában Vicat-tű) cementpépbe való behatolási mélységét mérik az idő függvényében. Az európai szabványok közül két szabvány foglalkozik kötési idő meghatározásával: az EN 196-3 és az EN 480-2. Az EN 196-3 szabványos folyósságú cementpépek kötési idejének meghatározására szolgál, az EN 480-2 a cement vizsgálati szabvány adalékszerekkel vagy azok nélkül készített, habarcsokra alkalmazott változata. A betonok vonatkozásában nem áll rendelkezésre európai szabvány. Ilyen mérések kivitelezéséhez az ASTM C403/C403M-16 szabvány segítségével kaphatunk közelítő eredményt. A nem szabványos folyósságú cementkötésű anyagok és betonok kötési idejének meghatározására alkalmas módszer lehet a féladiabatikus kalorimetria (SAC). Ezzel az eljárással a cement hidratációs reakciója során bekövetkező hőfejlődést vizsgáljuk, amely arányos a kötési folyamat során bekövetkező viszkozitásváltozással, így a Vicat-tű behatolási mélységével is. A célunk e tanulmánnyal az volt, hogy egyszerűbb, pontosabb és olcsóbb alternatív mérési módszert találjunk a cementkötésű anyagok kötési idejének meghatározására, amely betonok esetében is alkalmazható lehet.

Actions (login required)

Edit Item