A verbális művészet ősi műfajai : Egyszerű formák és ösztönös megnyilvánulások

Balázs, Géza (2022) A verbális művészet ősi műfajai : Egyszerű formák és ösztönös megnyilvánulások. URÁNIA: INTERDISZCIPLINÁRIS FOLYÓIRAT : SZÍNHÁZ, MOZGÓKÉP, MÉDIA, 2 (1). pp. 6-26. ISSN 2786-3255 (Nyomtatott), 2939-5291 (Online)

Preview

Text Urania_2022-01_HUN_p006-026_Balazs-1.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial. Download (413kB) | Preview

Abstract

Alapvető tudományos álláspont, hogy az egyszerű formákból jönnek létre a bonyolultabbak (s csak elvétve van szó visszafejlődésről). A metafizika azonban az evolúciót és involúciót egységben látja, és sok esetben az összetettből való egyszerűsödést tekinti fő iránynak. Mindenesetre (ameddig vissza tudunk tekinteni) föltételezhetünk gondolkodási alapformákhoz köthető elemi, elsődleges, egyszerű, művészi és nyelvi, tipológiai alapformákat. A művészetelmélet szerint kezdetben volt az ősi szinkretizmus, melyben osztatlan, cseppfolyós ősformák uralkodtak. A pszichoanalitikusok, mítoszkutatók ősi képnyelvről, ősnyelvről tesznek említést. A folkloristák az elsődleges műfajok között említik az áldás-, átok-, esküformulákat, munkadalokat. Példaként három, az életet keretező alapműfajt mutatok be: bölcsődal, táncszó, sirató. Közös jellemzőjük: énekelt szöveg, beszédszerű zene (parlando). További, kevés figyelemre méltatott, ösztönös megnyilvánulások: elszólás, indulatból felfakadó kiabálás, durvaság, hümmögés, sóhajtozás, fohász, ima; szex, szülés, euforikus (alkoholos, drogos) állapotban való beszéd, afázia, végelgyengülés következtében leépülő beszéd. Az ösztönösség jól megragadható a ritmikus számolgatásban és firkálgatásban.

Actions (login required)

Edit Item