Élő szkeccsek : Performatív animáció az 1910-es évek magyar filmjében

Gerencsér, Péter (2023) Élő szkeccsek : Performatív animáció az 1910-es évek magyar filmjében. APERTÚRA, 18 (2). pp. 76-104. ISSN 1787-7245

Preview	Text Apertúra 2023 tél_Gerencsér Péter_Élő szkeccsek. Performatív animáció az 1910-es _évek magyar filmjében.pdf - Updated Version Download (6MB) | Preview
Preview	Text gerencser-peter_elo-szkeccsek-performativ-animacio-az-1910-es-evek-magyar-filmjeben_18910.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview

Abstract

A magyar filmtörténeti diskurzus hagyományosan az első fennmaradt hazai animációs filmekként tárgyalja a Harctéri karikatúrák (1915) címen ismert összeállítás betétjét, valamint Az Est Film Vértes Marcell által rajzolt 1918–1919-es publicisztikai karikatúráit. A tanulmány ezt a keretezést két szempontból igyekszik felülvizsgálni és újragondolni. Bár a régi és az új médiumokra párhuzamosan fókuszáló médiaarcheológia utólagos pozíciójából ezek a munkák valóban tekinthetők animációs filmnek, az eddig mellőzött nemzetközi szakirodalom bevonásával amellett érvelek, hogy az animáció fogalma ebben az esetben anakronisztikus visszavetítés. Álláspontom szerint a vizsgált művekben az animációs trükkfilm a korai film illuzionista attrakciójának örököseként magával a mozgással, a megelevenedő képpel, a film mágiájával azonos. Másrészt a tanulmány azt állítja, hogy ezeket a mozgóképes alkotásokat nem lehetséges pusztán filmtörténeti keretben tárgyalni, szélesebb médiatörténeti megközelítésre van szükség. Ezek a filmek ugyanis sohasem önállóan jelentek meg, hanem a populáris színpad, a vásári mutatványosság leszármazottjaként előadásalapúak voltak. Ennek a típusnak a megnevezésére a „performatív animáció” fogalmát használom, melynek tanulmányozásánál nemcsak a mozgóképet, hanem a színpadi forma, a nyomtatott sajtó, a rajzolói test, a transzformáción alapuló rajz és a krétatábla médiumait is szükséges figyelembe venni. | The discourse of the Hungarian film history traditionally examines the sequence in the compilation known as Battlefield caricatures (Harctéri karikatúrák. 1915), as well as the 1918-1919 journalistic caricatures of Az Est Film drawn by Vértes Marcell as the first survived Hungarian animated films. The paper reviews and rethinks this framing from two perspectives. Although from the retrospective position of media archaeology focusing on old and new media in parallel, these works can factually be considered as animated films, I argue, with the involvement of the hitherto neglected international literature, that the concept of animation in this case is an anachronism. In my view, animated trick film in these motion pictures is identical to the movement itself, the lively images, and the magic of the film as a descendant to the illusionistic attraction of early cinema. On the other hand, the study claims that these moving pictures cannot be discussed purely within the framework of film history, a broader approach is needed in terms of media history. These films were never projected in themselves, but were based on performative acts as a successor of the popular stage and attractive show in a fair. I use the expression of “performative animation” to name this type, and to study this, it is necessary to take into account not only the moving picture, but also the media of both stage form, printed press, the draftsman’s body, the transformation-based drawing, and chalk board.

Actions (login required)

Edit Item