A zágrábi rajzfilmes iskola ideológiai körképe

Midhat, Ajanović (2022) A zágrábi rajzfilmes iskola ideológiai körképe. APERTÚRA, 17 (4). pp. 44-75. ISSN 1787-7245

Preview	Text Apertúra 2022 nyár_Midhat Ajanović_A zágrábi rajzfilmes iskola ideológiai körképe.pdf - Updated Version Download (10MB) | Preview
Preview	Text midhat-ajanovic_a-zagrabi-rajzfilmes-iskola-ideologiai-korkepe_18637.pdf - Published Version Download (1MB) | Preview

Abstract

A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a Zágrábi Animációs Filmiskola három filmjének példáján keresztül átfogó szemlélettel illusztrálja a világ körképszerű percepcióját. Az iskola kezdetben elsősorban az ideológia szférájához kötődött, majd fokozatosan esztétikai elveket kezdett követni. A jugoszláv társadalom szociológiai és történelmi körülményei a második világháború után egy illúziós, „mindenre kiterjedő szemlélet” megjelenését idézték elő a zágrábi animációs film szerzőiben. Számos filmjükben egy fókuszpontúnak tűnő pozícióból, vagy egyszerűen egy ideológiai üvegkupola mögül készítettek panorámaképet egy blokkokra osztott világ közepén. A zágrábi stúdióban az 1950-es évek vége és az 1980-as évek eleje között létrejött művek hatalmas nemzetközi sikerét és objektív értékét főként a cellanimációs technológiában történő maszterelésnek és a stilizált mozgásnak köszönhették. A tanulmány szerint azonban ez a karikatúratechnikákkal megvalósított hatékony globális metaforáknak, a hidegvérűen felosztott világ leegyszerűsítően sematikus bemutatásának volt köszönhető, ugyanakkor egy ideológiai és politikai diskurzus pozíciójából eredő ideológiai szatírának is, amelyet az „üvegkupola” alatt „titoizmusnak” neveztek. A szocialista társadalmak hataloméhsége és kapitalista társadalmak pénzhajhászata, valamint a mindent elpusztító konfliktusok állandó veszélye képezte a jugoszláv animációs humor uralkodó témáit az összes formában. Különösen azok az animációs filmkészítők voltak hajlamosak ezt alkalmazni, akik „mindenre kiterjedő szemléletükkel” igyekeztek átfogni koruk világának „körképét”. Metaforáik szatirikus módon mutattak be a hidegháború időszakának néhány meghatározó jelenségét – a fegyverkezési versenyt, a kicsik és szegények egyenlőtlenségét, a környezetszennyezést, a kortárs ember elidegenedését a betondzsungelben –, és ezek a globális metaforák kortársaik jövővel kapcsolatos félelmeinek élénk szemléltetéseként funkcionáltak. A szerző előbb A nagygyűlés (Veliki miting. Walter és Norbert Neugebauer, 1951) című filmet vizsgálja, melyet Disneyköntösbe öltöztetett szocialista realizmusként értelmez, majd a Koncert gépfegyverre (Koncert na mašinsku pušku. Dušan Vukotić, 1958) című rajzfilmet, melyet a fiktív Amerika karikatúrájaként ír le, végül a Naplót (Dnevnik. Nedeljko Dragić, 1974), melyet a valódi Amerika karikatúrájaként jellemez. | The study attempts to provide a comprehensive perspective on the panoramic perception of the world through an analysis of three films from the Zagreb School of Animated Film. Initially, the school was primarily tied to the ideological sphere but gradually began to adopt aesthetic principles. The sociological and historical circumstances of Yugoslav society after World War II fostered a „comprehensive vision” of illusion among the creators of Zagreb animation. In many of their films, they depicted panoramic views of a world divided into blocks, often from what appeared to be a single focal point or from behind an ideological glass dome. The international success and objective value of the works produced at the Zagreb studio between the late 1950s and early 1980s can largely be attributed to their mastery of cel animation techniques and stylized movement. However, the study argues that this success was primarily due to the creation of effective global metaphors through caricature techniques, which provided a simplistically schematic portrayal of a coldly divided world. These metaphors also carried an ideological satire derived from the political and ideological discourse of the “glass dome,” a concept referred to as “Titoism.” The dominant themes of Yugoslav animated humour included the power hunger of socialist societies, the profit-driven nature of capitalist societies, and the constant threat of all-consuming conflicts. These themes were especially prominent among animators who sought to encompass a “panoramic view” of their contemporary world. Their metaphors satirically depicted some of the defining phenomena of the Cold War era—such as the arms race, the inequality of the small and poor, environmental pollution, and the alienation of modern individuals in urban jungles—and served as vivid illustrations of their contemporaries’ fears about the future. The study first examines The Big Meeting (Veliki miting. Walter and Norbert Neugebauer, 1951), interpreting it as socialist realism dressed in Disney aesthetics. It then analyzes Concerto for Machine Gun (Koncert na mašinsku pušku. Dušan Vukotić, 1958), describing it as a caricature of fictional America, and finally discusses Diary (Dnevnik. Nedeljko Dragić, 1974), characterizing it as a caricature of real America.

Actions (login required)

Edit Item