Hun kori örökség : a nagyváradi polikróm aranycsüngő = Interited from the Hunnic Period : the polychrome gold pendant from Nagyvárad (Oradea)

Horváth, Eszter and Mozgai, Viktória and May, Zoltán and Bajnóczi, Bernadett (2022) Hun kori örökség : a nagyváradi polikróm aranycsüngő = Interited from the Hunnic Period : the polychrome gold pendant from Nagyvárad (Oradea). ARCHEOMETRIAI MŰHELY, 19 (2). pp. 155-174. ISSN 1786-271X

Preview

Text AM-2022-2-HE.pdf - Published Version Download (1MB) | Preview

Abstract

A nagyváradi csüngő különleges tárgy, annak ellenére, hogy típusára, kialakítására nézve nem rendkívüli darab a polikróm ötvösmunkák körében. Ráadásul régészeti kontextusa is ismeretlen, mivel szórványként került elő. Ezt a gránátberakásos aranyékszert sajátos története emeli ki a többi közül, ami több szálon és több idősíkban fut. Előkerülése a régmúlt időkbe nyúlik vissza, amikor az efféle tárgyakra inkább személyes kincsként, mintsem régészeti leletként tekintettek. Ez adhat magyarázatot arra, hogy a tárgy, megtalálását követően, újra használatba került. A csüngő történetéből egy család története bontakozik ki, közel hozva a 19. századi szellemiséget. Az egykori kézműves munkájához pedig egy modern ötvös kapcsolódott, aki a régit újjal kiegészítve egyedülálló alkotást hozott létre. A nagyváradi csüngő személyes tárgy volt, és a régészeti leletek többségével szemben, előkerülése után is az maradt még egy jó ideig. Bár végül múzeumba került, viszonylag kevéssé ismert; nincs kiállítva és alig szerepel a szakirodalomban. Ami pedig korábban megjelent róla, az is átértékelésre szorul. Jelen írásunk ezen az állapoton kíván változtatni, bemutatva és értelmezve a tárgyon elvégzett szisztematikus archeometriai vizsgálat eredményeit. A komplex elemzések segítségével sikerült meghatározni a tárgy anyagi és technológiai jellemzőit: az ékkőberakások gemmológiai és ásványtani sajátosságait, a fémes alapanyag kémiai (elemi) összetételét, a készítés egyes munkafázisait. Az eredmények kiértékelésével olyan alapvető kérdésekben juthattunk előrébb, mint a gránátok eredete, kereskedelme, az arany alapanyag lehetséges előélete, a készítés infrastrukturális háttere, továbbá a tárgy keltezése és kulturális kontextusa. A csüngő azon ritka esetek közé tartozik, amikor az ékkőberakások megmunkálásának módja, technikája korjelző szerepet játszik. Ennek a felismerésnek különösen egy szórvány lelet esetében van régészeti jelentősége. A tárgy ez alapján a hun korban, az 5. század első felében készülhetett, fémes alapanyaga nem származhatott közvetlenül másodlagosan felhasznált római solidus-ból, de részben tartalmazhatott ilyen minőségű aranyat. Jelenlegi ismereteink szerint, eredeti gránátberakásai Srí Lankából, ékkőpótlása pedig a 19. századi Csehországból eredeztethető. | The pendant from Nagyvárad (Oradea, RO) is a special object; despite that it is not an extraordinary piece among polychrome goldsmiths’ works based on its type or design. Moreover, its archaeological context is unknown, as it was found as a stray find. This piece of garnet-inlaid gold jewellery is highlighted by its unique history, which runs on multiple storyline and multiple timelines. Its finding goes back to those times when such objects were seen as a personal wealth rather than an archaeological find. This may explain that the item was reused after its finding. From the story of the pendant, the story of a family unfolds, bringing 19th -century spirit close. A modern goldsmith joined to the work of the former craftsman, who created a unique artefact by completing the old parts with new elements. The pendant from Nagyvárad was a personal object, and unlike most of the archaeological finds, it remained so after its discovery. Although it ended up in the museum, relatively little is known about it; it is not exhibited and hardly appears in the literature. Moreover, what was published about it earlier, also needs to be re-evaluated. Our present paper seeks to change this state by presenting and interpreting the results of a systematic archaeometric study of the object. With the help of the complex analysis, it was possible to determine the material and technological characteristics of the object: the gemmological and mineralogical specifics of the garnet inlays, the chemical (elemental) composition of the metal, the individual work phases of its manufacture. By evaluating the results, we were able to determine some fundamental issues such as the origin and trade of garnets, the possible lifecycle of the gold raw material, the infrastructural background of the production, and the dating and cultural context of the object. The pendant is one of the rare cases when the way and technique of processing the gemstone inlays plays an age-indicating role. This observation has an archaeological significance, especially in the case of a stray find. Based on the results, the pendant was most probably manufactured in the Hunnic Period, in the first half of the 5th century AD. The raw material of the gold could not have directly derived from recycled Roman solidi but could have partly contained gold of such quality. Based on our present knowledge, the original garnet inlays most probably derived from Sri Lanka, while the gemstone replacement originates from Bohemia.

Actions (login required)

Edit Item