A természetről mint radikális közösségről : Gondolatok idősebb Jan Brueghel Paradicsom-ábrázolásainak apropóján

Széplaky, Gerda (2022) A természetről mint radikális közösségről : Gondolatok idősebb Jan Brueghel Paradicsom-ábrázolásainak apropóján. APERTÚRA, 18 (1). pp. 137-159. ISSN 1787-7245

Preview	Text Apertúra 2022 ősz_Széplaky Gerda_ A természetről mint radikális közösségről. Gondolatok idősebb Jan Brueghel Paradicsom-ábrázolásainak apropóján.pdf - Updated Version Download (2MB) | Preview
Preview	Text szeplaky-gerda_18846.pdf - Published Version Download (3MB) | Preview

Abstract

Értekezésemben klasszikus Édenkert-ábrázolásokon keresztül vizsgálom azt, hogy az ember miféle módon viszonyulhat az Isten által teremtett világ létezőihez, ezek között is hangsúlyosan a növényekhez. Ehhez az apropót a kétféle teremtéstörténet kétféle meghatározása adja: egyik az uralmi pozíciót jelöli ki az ember számára, másik a gondozásét. Kérdésfeltevésem azonban nem erre irányul, hanem arra, hogy mit jelenthetett a kiűzetés előtt a Paradicsomban, azaz egy hierarchia és hatalmi struktúrák nélküli világban élni. Ennek bemutatásához id. Jan Brueghel 1600-as festményét veszem alapul, továbbá a bibliai textust elemzem. Ezek nyomán rámutatok, hogy a Paradicsom utópisztikus képében egy olyan etikai értékrend van kijelölve, amelynek alapját nem a szellemi felsőbbrendűség nyújtja, sem más antropomorf sajátosságok, hanem az – arisztotelészi természetleírásban is szereplő – növekedéseszme. Állításom szerint minden, ami növekszik, az élet tiszteletben tartására szólít fel. Ezt tekintem – más növényetikáról gondolkodó filozófusokkal összhangban – új etikai imperatívusznak. | In my thesis, through classical representations of the Garden of Eden, I explore the ways in which human beings can relate to the creatures of the world made by God, with an emphasis on plants. The context for this is provided by the two different definitions of the two kinds of creation: one marking out for man the position of dominion, the other that of care. However, my question is not about this but about what it must have meant to live in Paradise before the exile, in a world without hierarchy and power structures. To illustrate this, I take Jan Brueghel the Elder’s painting of 1600 and I analyse the biblical text. In the light of these I point out that the utopian image of Paradise is defined by an ethical value system based not on spiritual superiority or other anthropomorphic features but on the growth-idea, as in Aristotle’s description of nature. I argue that everything that grows is a call to respect life. I see this – in line with other philosophers thinking about plant ethics – as a new ethical imperative.

Actions (login required)

Edit Item