A társadalmi szubjektivitás magánéletfilmjei (A magyar közéleti pszichodráma dokurealista filmformája)

Bakos, Gábor (2022) A társadalmi szubjektivitás magánéletfilmjei (A magyar közéleti pszichodráma dokurealista filmformája). APERTÚRA, 17 (3). ISSN 1787-7245

Preview	Text Apertúra 2022 tavasz_Bakos Gábor _A társadalmi szubjektivitás magánéletfilmjei_(A magyar közéleti pszichodráma dokurealista filmformája).pdf - Updated Version Download (1MB) | Preview
Preview	Text bakos-gabor_18483.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview

Abstract

Az ezredfordulós és a kortárs „fiatal magyar filmben” (Gelencsér Gábor) vannak olyan társadalmi fókuszú későmodernista alkotások, amelyek továbbvitték a Budapesti Iskola fikciós dokumentarizmusának a hagyományát. A hétköznapi életszituációk átélhetőségét célzó, társadalmi fókuszú film annyira ráközelít megfigyelt szubjektumára, amennyire csak lehetséges (innen a sok arcközeli, ismétlődő, triviális cselekvések). Ennek a fikciós-dokumentarista irányvonalnak az egyik első megnyilvánulását a magyar filmtörténetben Tarr Béla Családi tűzfészek (1979) című társadalmi pszichodrámájában találjuk. Tarr filmjének legközelebbi örököse Hajdu Szabolcs kortárs „lakásfilmje”, az Ernelláék Farkaséknál (2019) című egzisztencialista kamaradráma. Hajdu ügyesen ötvözte Tarr filmjének alaphelyzetét (lakáshiány) a modernista melodráma hagyományával; az Ernelláék egyszerre kapcsolódik Tarr filmjéhez és Cassavetes expresszív melodrámáihoz. Ennek dramaturgiai alapsémája néhány ember kiszámíthatatlanul alakuló kapcsolat-, illetve személyiségváltozására épül. A tanulmány e két hagyomány összekapcsolását ismeri fel Pálfi György Nem vagyok a barátod (2009) című filmjében is, amelynek mozaikos elbeszélői rendje részben más megoldásokat javasol e kétféle elbeszélői gyakorlat kreatív kombinációjára. E filmek elbeszélői struktúrájának, dramaturgiájának, testi, affektív jelzéseinek részletes elemzése révén a tanulmány az említett hagyományok fúziójának következményeire fókuszál, hogy miként képesek e filmek egyfajta kortárs (pszichológiai és társadalmi) érzékenységnek hangot adni. | In the millennial and contemporary “young Hungarian cinema” (as termed by Gábor Gelencsér), there are socially-focused late modernist works that continue the tradition of the Budapest School’s fictional documentary approach. These socially-conscious films, aimed at making everyday life situations palpable, focus as closely as possible on their observed subjects (hence the frequent close-ups of faces and the repeated, trivial actions). One of the earliest manifestations of this fictional-documentary direction in Hungarian film history is Béla Tarr’s Family Nest (Családi tűzfészek, 1979), a social psychodrama. The closest successor to Tarr’s film is Szabolcs Hajdu’s contemporary “apartment film,” the existential chamber drama It’s Not the Time of My Life (Ernelláék Farkaséknál, 2019). Hajdu skillfully combines the basic premise of Tarr’s film (housing shortage) with the tradition of modernist melodrama. It’s Not the Time of My Life simultaneously connects to Tarr’s work and John Cassavetes’ expressive melodramas. Its dramaturgical foundation is built on the unpredictable transformations in relationships and personalities among a small group of people.This study also identifies the fusion of these two traditions in György Pálfi’s I Am Not Your Friend (Nem vagyok a barátod, 2009), whose mosaic-like narrative structure offers alternative solutions for creatively combining these two narrative practices. Through a detailed analysis of the narrative structure, dramaturgy, and physical and affective markers of these films, the study focuses on the consequences of this fusion of traditions, exploring how these films give voice to a contemporary (psychological and social) sensitivity.

Actions (login required)

Edit Item