Törökország és a poszthegemoniális világrend

Lechner, Zoltán (2023) Törökország és a poszthegemoniális világrend. EURÁZSIA SZEMLE, 3. pp. 54-79. ISSN 2939-5445

Preview

Text LECHNER-ZOLTAN.pdf Download (592kB) | Preview

Abstract

A nemzetközi kapcsolatok kutatói széles körben egyetértenek abban, hogy a török külpolitika drá- mai változáson ment keresztül a Recep Tayyip Erdoğan vezette Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) immár több mint két évtizedes kormányzása alatt. A szakértők véleménye ugyanakkor megoszlik annak kapcsán, hogy a változás taktikai manőverezés eredményeként vagy Ankara stratégiai orien- tációjának tényleges átalakulásaként értékelendő. Jelen tanulmány az AKP-kormány külpolitikájá- nak átfogó elemzésére tesz kísérletet, különös tekintettel a 2016-os puccskísérletet követő időszakra. A szerző hipotézise szerint a török külpolitika átalakulását mindenekelőtt három tényező idézte elő: a liberális világrend válsága, a Kis-Ázsiát körülvevő régiók geopolitikai viszonyai, valamint a török belpolitika erősödő tekintélyelvűsége. Terjedelmi korlátok miatt a tanulmány nem vállalkozik az említett időszak minden releváns fejleményének bemutatására, ehelyett néhány, kiemelten fontos- nak ítélt döntés, folyamat, illetve esemény vizsgálatára összpontosít. A tanulmány egyik központi megállapítása szerint a puccskísérletet követően a török kormány annak érdekében erősítette meg kapcsolatait Moszkvával és Pekinggel, hogy ezáltal csökkentse pénzügyi és stratégiai függését a Nyugattól. Ankara „eurázsiai fordulatát” kiegészítő változásként értékelhető, hogy a török külpoli- tikában a 2010-es évek közepétől a „puha” eszközök mellett a katonai erőre és agresszív diplomáci- ára építő érdekérvényesítés is egyre hangsúlyosabbá vált. A szerző konklúziója szerint Törökország ugyan nem fogja megszakítani a Nyugattal fenntartott intézményesített kapcsolatait, de a belátható jövőben – vagy legalábbis amíg az országot Recep Tayyip Erdoğan irányítja – a politikai vezetés további erőfeszítéseket tesz majd annak érdekében, hogy a török állam stratégiai autonómiáját a fele- melkedő hatalmakkal való együttműködés révén növelje, miközben belső legitimációját revizionista külpolitikai diskurzussal erősíti. | There is a broad consensus among scholars of international relations, that Turkish foreign policy has changed dramatically over the past two decades under Recep Tayyip Erdoğan’s Justice and Development Party (AKP). It is a widely debated question, however, whether this change is the result of a tactical manoeuvring, or Ankara’s strategic orientation has genuinely been transformed. This paper attempts to provide a comprehensive analysis of the AKP’s foreign policy, with a special focus on the period following the 2016 coup attempt. According to the hypothesis of the author, the change in Turkish foreign policy can be attributed to three major factors: the crisis of the liberal world order, the geopolitical circumstances in the regions surrounding Asia Minor, and the growing authoritarianism in Turkish domestic politics. The study analyses Türkiye’s foreign policy strategy by examining a limited number of decisions, events, and processes, considered to be particularly important. A central observation of the paper is that following the 2016 coup attempt, the Turkish government has cemented its relations with Moscow and Beijing to decrease its financial and strategic dependence on the West. This “Eurasian turn” was complemented by a change of methods: hard power tools came to the forefront of Turkish foreign policy, as Ankara militarily intervened in the Syrian, Libyan, and South-Caucasian conflicts during the second half of the decade and at the beginning of the 2020s’. According to the author’s conclusion, although it is highly unlikely that Türkiye will break its institutionalised ties with the West, as long as the country is ruled by President Erdoğan, the Turkish political leadership will make genuine efforts to strengthen the country’s strategic autonomy by intensifying its cooperation with rising powers, while using a revisionist foreign policy discourse to bolster its domestic legitimacy.

Actions (login required)

Edit Item