Földszinti fűtött helyiség padlójának hőátbocsátásáról

Bognár, János (1954) Földszinti fűtött helyiség padlójának hőátbocsátásáról. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ALKALMAZOTT MATEMATIKAI INTÉZETÉNEK KÖZLEMÉNYEI, 3 (3-4). pp. 409-424.

Preview

Text cut_ALKMATINT_1954_3_-_4_pp409_-_424.pdf Download (1MB) | Preview

Abstract

Épületek tervezésénél rendszeres feladat a helyiségek fűtési hőszükségletének megállapítása. Ha a helyiséget minden oldalról levegő veszi körül (emeleti helyiség), akkor a hőveszteség a lineáris hőközlési törvény segítségével egyszerűen kiszámítható. Abban az esetben viszont, ha a helyiség a talaj szintjén emelkedik, a padlón át távozó hőmennyiség meghatározása részletesebb matematikai vizsgálatot kíván. Ezen a téren eddig megelégedtek félempirikus módszerekkel. Alábbi számításaink a feladat szabatos megoldását tartalmazzák téglalap alapú helyiségre, a mellett az egyszerűsítő feltétel mellett, hogy a levegő és a talaj egymásra vonatkozó hőközlési tényezője a helyiségen belül ugyanakkora, mint a helyiségen kívül. A gyakorlatban előforduló esetek egy részében ez a feltétel jó közelítéssel megvalósul. (Megjegyezzük, hogy a hőközlési tényező megállapításánál a hővezetésen kívül a hősugárzást is tekintetbe szokták venni.) Másik egyszerűsítő feltevésünk az, hogy a helyiség falai végtelenül vékonyak. E feltevés következtében a hőveszteség általunk kapott értéke nagyobb a valóságosnál, de hozzávetőleges becslések szerint az eltérés aránylag nem nagy, és amúgyis a tervezés biztonságát növeli. Az alábbiakban először a megfelelő kétdimenziós problémát tárgyaljuk, vagyis azt az esetet, amikor a helyiség végtelen hosszú, azután térünk át a térbeli problémára (véges hosszúságú helyiség).

Actions (login required)

Edit Item