A nem-egészrendű differenciál- és integráloperátorok elméletének újabb fejlődése

Mikolás, Miklós (1977) A nem-egészrendű differenciál- és integráloperátorok elméletének újabb fejlődése. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MATEMATIKAI ÉS FIZIKAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 23 (3-4). pp. 373-386.

Preview

Text cut_MATFIZ_1977_3_-_4_pp373_-_386.pdf Download (898kB) | Preview

Abstract

Ismeretes, hogy az ún. törtrendű integráloknak és deriváltaknak az analízisbe való bevezetése Abel, Liouville és Riemann egyes munkáiban már a múlt század első felében megtörtént, de az általánosított differenciál- és integráloperátorok használata csak nem sokkal a századforduló előtt kezdett elterjedni a Heaviside-féle „szimbolikus kalkulus" nyomán, hogy aztán századunkban olyan matematikusok eredményei révén nyerjen „polgárjogot" , mint Hadamard, Hardy és Littlewood, Riesz Marcell és H. Weyl. E referátum fő célja a témakörben az utolsó évtizedek alatt bekövetkezett fejlődés áttekintése, amihez mindenekelőtt az elmélet alapproblémájával kell foglalkoznunk: „megadandó a differenciálás és az integrálás műveletének legegyszerűbb közös általánosítása a deriválási, ill. integrálási rendszámra (indexre) vonatkozó interpoláció segítségével".

Actions (login required)

Edit Item