A paleolit távirat Nemes Nagy Ágnes lírájában : A Fenyő című versről

Pataky, Adrienn (2022) A paleolit távirat Nemes Nagy Ágnes lírájában : A Fenyő című versről. In: "fényem nő: magam termelem". Bipoétika a 20-21. századi magyar lírában. Prae Kiadó, Budapest, pp. 285-304. ISBN 978-615-6199-56-0

Preview

Text Biopoetika_nyomdB-285-304.pdf Download (390kB) | Preview

Abstract

Az elemzés középpontjában az először 1960-ban, a Kortársban1 A tó, Dalok, Éj című versek kíséretében megjelent Fenyő áll. Kéziratát nem ismerjük, 1958-ban vagy 1959-ben keletkezhetett,2 a csaknem évtizedes hallgatás, a bénító-elnémító ötvenes évek után, illetve Nemes Nagy Ágnes válását követően. Kézenfekvőnek tűnhetne tehát a vers értelmezésekor a biografikus sík bevonása, a magánélet mellett a történelmi hátteret is szem előtt tartva. Ugyanakkor, mivel a Napforduló kötet egyik, tízverses ciklusában – Között – található, elemezhető volna e verscsoporton belül is, tekintettel a rész-egész viszonyra. A fák kiemelt jelentőségűek a Nemes Nagy-lírában, így akár az ebbe a tematikába sorolható darabok összefüggésében is vizsgálható volna (lásd Diófa, Rózsafa, Ecetfa, Tölgyfa, Fák stb.). Megint újabb lehetőség más Nemes Nagy-versekhez, töredékekhez fűződő viszonyában faggatni, hiszen ismert néhány vers, versváltozat, amely a Fenyőhöz, illetve az abban megjelenő üzenethez, hírhez köthető (például: Egy távíróoszlopra, Ugyanaz, Éjszakai tölgyfa, illetve a [Vörösfenyő, páfrány, szunyog…] című töredék). Ez az elemzés a Fenyőt az utóbbiszempontból, illetve elsősorban önmagában vizsgálja, de kitér a fenti interpretációs lehetőségekre is.

Actions (login required)

Edit Item