Viták az Erdélyi Római Katolikus Státus eredetéről és hatásköréről a dualizmus korában = Roman Catholic Status in the Era of the Austro-Hungarian Monarchy

Sarnyai, Csaba Máté (2023) Viták az Erdélyi Római Katolikus Státus eredetéről és hatásköréről a dualizmus korában = Roman Catholic Status in the Era of the Austro-Hungarian Monarchy. EGYHÁZTÖRTÉNETI SZEMLE, 24 (4). pp. 46-68. ISSN 1585-7476 (nyomtatott); 1587-026X (elektronikus)

Preview

Text Eszemle2023-4_44-66.pdf Available under License Creative Commons Attribution. Download (250kB) | Preview

Abstract

Az Erdélyi Római Katolikus Státus létjogosultságát az impérium váltás után több román szerző is megkérdőjelezi[1], ami utóbb alapul szolgál a sok évszázados intézmény felszámolására. Gyakori hivatkozási alap számukra két dualizmus kori magyar szerző írása. Közülük időben az első Csorba Ferenc[2] 1891-es Az erdélyi katholikus autonómiáról[3] című cikke. Ugyanez elmondható Forster Gyula: A Katolikus autonómiáról[4] című több részben megjelent 1897-es nagy tanulmányáról is. Előbbi születésének fő oka egy korabeli vita volt, mely az erdélyi katolikus középiskolák kapcsán robbant ki. Ennek fő kérdése az volt, hogy a Vallás és Közoktatási Minisztérium, avagy az Erdélyi Római Katolikus Státus[5] gyakoroljon-e bizonyos jogokat felettük.[6] Forster írása nem foglalkozik az iskolák kérdésével, sokkal inkább a főkegyúri jog gyakorlásának és az egyházi vagyon Státus általi kezelésének problémájával. Figyelembe kell vennünk, hogy az egyházpolitikai viták épp csak lezárultak. Másfelől a II. Országos Autonómia Kongresszus idején járunk, amikor egy - az egész országra kiterjedő - katolikusautonómia-szervezet létrehozásán dolgoznak, amely a tervek szerint Erdélyt is magában foglalja. Tanulmányunkban arra a kérdésre keressük a választ, hogy a fenti két szerző érvelése miért és mennyiben teremthetett alapot a későbbiekben a Státust kritizáló román szerzőknek az I. világháború után. = The legitimacy of the Transylvanian Roman Catholic Status was questioned by several Romanian authors after the 1918–1920 regime change of Austria and Hungary, which later served as a basis for the dissolution of the centuries-old institution. They frequently refer to the writings of two Hungarian authors of the Austro-Hungarian Monarchy. In chronological order, the first of them is Ferenc Csorba’s 1891 article on Catholic autonomy in Transylvania (“Az erdélyi katholikus autonómiáról”). The other one is Gyula Forster’s 1897 major study on Catholic autonomy, published in several parts (“A Katolikus autonómiáról”). The main reason for writing the first work was a contemporary debate related to Catholic secondary schools in Transylvania. The main issue was whether the Ministry of Religious Affairs and Public Education or the Transylvanian Roman Catholic Status should exercise certain rights over them. Forster’s writing does not deal with schools, but rather with the problem of the Status’s exercise of royal patronage and supremacy and its administration of church property. We must take into account that the debates regarding ecclesiastical polity had just ended. On the other hand, this was the time of the Second National Congress of Autonomy, which aimed to set up a Catholic autonomy organization for the whole country, including Transylvania. In our study, we seek to answer the question why and to what extent the arguments of the two authors above could provide a basis for later Romanian authors criticizing the Status after World War I.

Actions (login required)

Edit Item