What does time do? The spatialization and the transience of time in English, Finnish and Hungarian = A cselekvő idő. Térbeliség és mulandóság az időmetaforákban

Máthé, Zsuzsa (2023) What does time do? The spatialization and the transience of time in English, Finnish and Hungarian = A cselekvő idő. Térbeliség és mulandóság az időmetaforákban. Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár. ISBN 978-606-739-251-7

Text Zsuzsa Máthé_végleges 2024.pdf - Accepted Version Restricted to Repository staff only until 30 April 2026. Download (2MB)

Abstract

A kognitív nyelvészet elveire alapozva az olyan elvont fogalmak, mint az idő, bár az emberi tapasztalat fontos alapkövei, egyedi reprezentációkat tartalmazhatnak különböző nyelvekben. Ez a kutatás a metaforikus nyelvet vizsgálja a kognitív metaforaelmélet keretében, az idő képét kutatva angol, finn és magyar nyelvben, pontosabban azt, hogy az idő hogyan jelenik meg metaforikus összefüggésben, cselekvő lényként. A fogalmi metaforák azt mutatják, hogy nehéz az időről beszélni anélkül, hogy kézzelfogható dologhoz kapcsolnánk. Az idő különböző fogalmakkal hozható kapcsolatba metaforikus környezetben, főként a térrel, de gyakori például a pénz fogalmával (Lakoff, 1987: 210) vagy a mozgó tárggyal való társítás (Lakoff és Jonhson, 1980: 43), és gyakran antropomorfizált élőlényként/lényként is megjelenik. Ennek a kutatásnak az egyik feltételezett eredménye választ ad arra a kérdésre, hogy az idő metaforikus képe eltér-e, és milyen mértékben különbözik a fent említett nyelvekben, valamint hogy ez a különbség hogyan jelentkezik és miért. Olyan kognitív folyamatok is feltárhatók, melyek alapján az idő mulandósága került előtérbe, ami nem a térhez kapcsolodó jellegzetesség (Galton 2011: 701). Az olyan metaforákat vizsgálja ez a kutatás, melyekben erődinamikai kapcsolatok, például az idő torzít és kikezdte az idő vasfoga, vagy mozgási események (Talmy: 2000a, 2000b), például az idő vészesen pereg és csak úgy szárnyalt az idő, lépnek fel. Az idővel kapcsolatos kognitív folyamatok lexikalizációs mintázata eltérhet magyar, angol és finn nyelvekben, habár a sémák melyekre alapulnak egyetemeseknek tekinthetőek. Így az idő, bár gyakran különböző nyelvekben ugyanazon az fogalmi metaforán keresztül jelenik meg, egyedi nyelvi metaforákkal is rendelkezhet. Ezek a metaforák olyan kognitív támaszokon alapulnak, melyek elemi váz-szerű fogalmi sémákra vezethetőek vissza. A kvalitatív és a kvantitatív módszerek kombinálásával és empirikus korpusz nyelvészeten alapuló módszerrel kutatja ez a tanulmány a fent említett nyelvi és fogalmi sajátosságokat. (1) Az idő elsuhant melletted. (2) Joskus aika hurahta-a. sometimes time.nom rush-3sg. ‘sometimes time rushes’ (3) Time rushes on. (4) Belé-m mar-nak a múló idő foga-i. (5) Jo-ita-kin ihmisi-ä aika kohtele-e kaltoin. some-ptv-clit people-ptv time.nom treat-3sg badly ‘time treats some people badly’ (6) Illness and time have ravaged his love. Amint a példák is mutatják, ez a kutatás három nyelvre összpontosít: magyar és finn (finnugor nyelvcsaládba tartozó nyelvek), valamint az angol; mindhárom nyelv hasonló kulturális környezettel rendelkezik a középkor óta. A kutatáshoz használt szövegtárak a következőek: Kielipankki (a Finn Nyelvi Bank), Corpus of Contemporary American English (Kortárs Amerikai Angol Korpusz), és a Magyar Nemzeti Szövegtár. Ezek a szövegtárak különféle típusú műfajokat tartalmaznak, melyetket három fő csoportra lehet osztani: formális, hétköznapi és irodalmi. Mivel a három szövegtár nem pontosan azonos méretű, a kutatás eredményei egymillió szavas közös bázisra vannak alapozva. Az időmetaforákkal már számos nyelvész foglalkozott, magyar kontextusban főként Kövecses (2002, 2005, 2015). Ez a tanulmány leginkább abban tér el más hasonló kutatástól, hogy kimondottan az olyan időmetaforákra összpontosít, melyekben az idő cselekvő lényként szerepel, ugyanakkor a térbeliséget vizsgálja. A korpuszból összegyűjtött metaforák két fő csoportra oszthatóak, és két elsődleges metaforára vezethetőek vissza: az erők okozók (forces are causes) és a változás mozgás (change is motion) (ezeket a metaforákat Evans említi meg; Evans, 2007: 167). Az eredmények értelmezése és bemutatása skálák segítségével történik. A rendszerezés több tényezőn alapul: 1. gyakoriság, 2. polaritás, (negatív vagy pozitív) 3. intenzitás, (mozgás gyorsasága) 4. sajátlagosság, 5. konvencionálisság. A skálák összehasonlítva és párhuzamosan, egymáshoz viszonyítva mutatják be a három nyelvből gyűjtött metaforákat. Az eredmények azt mutatják, hogy a cselekvő idő képe metaforikus összefüggésben bizonyos mértékben különbözik az angol, a magyar és a finn nyelvben, és a hasonlóságok és a különbségek pontos jellegzetességeit a korpusz kutatás alapján létrehozott skálák mutatják meg. A skálák szerkezete rendszerezetten tükrözi a kvalitatív és kvantitatív elemzésnek az eredményeit. Összesen öt skála egyenként mutatja a feltárt különbségeket és hasonlóságokat, egy adott tulajdonságra összpontosítva, mint például a specifikusságra, gyakoriságra, polaritásra stb. A három nyelv közötti legnagyobb eltéréseket a gyakorisági skála mutatja. A skála, valamint a szövegtárból gyűjtött anyag szerint a mozgó idő metaforák jelentősen gyakoribbak az angolban, mint a finn vagy a magyar nyelvben, ami arra utal, hogy az idő múlását különböző képpen fejezik ki ezek a nyelvek. A többi skála is hasonló eltéréseket és hasonlóságokat tár fel. A kutatás jelentős eredménye azt mutatja, hogy a magyar és finn idő elsődlegesen nem mozgási igéken alapszik, az angolban található metaforákkal ellentétben. A leggyakoribb magyar és finn igék időmetaforákban a megszűnés, a mulandóság folyamatát vázolják: az idő múlik, vagy a hasonló jelentésű finn szókép, aika kuluu. A magyar nyelvben ugyanakkor jelentős gyakoriságúak a tartáj metaforák, például az idő telik. Mivel az angol nyelvben az idő elsődlegesen mozgási igékkel jelenik meg metaforákban, ez egy jelentős különbséget tár fel. Ugyanakkor emiatt az összefüggés miatt a magyar és finn időmetaforák gyakrabban kerülnek összefüggésbe negatív konnotációkkal, mint az angol nyelvben található szóképek. Ezen kívül a kutatás sok más érdekes nyelvi és fogalmi sajátosságot is feltár, többek közt a forrástartományhoz kapcsolodó változatokat (például a magyar nyelvben található az idő malom fogalmi metaforát), az időhöz kapcsolódó képi sémákat (például az erő, a körforgás sémák), vagy ritka forrástartományokat (például vizális és auditív tartományokat). Hivatkozások: Evans, Vyvyan (2007). A Glossary of Cognitive Linguistics. Edinburgh: Edinburgh University Press. Galton, Antony (2011): “Time Flies but Space Does Not: Limits to The Spatialisation of Time”. Journal of Pragmatics 43(3), 695–703. https://doi.org/10.1016/j.pragma.2010.07.002 Lakoff, George and Mark Johnson (1980). Metaphors We Live By. London: The University of Chicago Press. Lakoff, George (1987). Women, Fire and Dangerous Things. Chicago and London: The University of Chicago Press. Kövecses, Zoltán (2002). Metaphor: A Practical Introduction. New York: Oxford University Press. Kövecses, Zoltán (2005). Metaphor in Culture. Universality and Variation. New York: Cambridge University Press. Kövecses, Zoltán (2015). Where Metaphors Come From. Reconsidering Context in Metaphor. New York: Oxford University Press. Talmy, Leonard (2000a). Toward a Cognitive Semantics, Vol. I: Concept Structuring Systems. Cambridge, MA: MIT Press. Talmy, Leonard (2000b). Toward a Cognitive Semantics, Vol. II: Typology and Process in Concept Structuring. Cambridge, MA: MIT Press.

Actions (login required)

Edit Item