Kladocera tanulmányok а Balatonon IV. Subfossilis maradványok balatoni üledékekben II.

Sebestyén, Olga (1970) Kladocera tanulmányok а Balatonon IV. Subfossilis maradványok balatoni üledékekben II. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 37. pp. 247-279. ISSN 0365-3005

Preview

Text 249_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_37.pdf Download (17MB) | Preview

Abstract

E tanulmány folytatása Sebestyén (1969 a) hasonló tárgyú dolgozatának. A most feldolgozott Chydoridák: a) Emycercus, Camptocercus, Acroperus, b) két Leydigia faj, c) öt Pleuroxus faj. A tanulmány felépítése azonos a sorozat I részében közölt menettel (234-235, 251-252). Az a) csoport tagjai makrovegetációhoz kötött formák. Gyakori jelenlétük jégkorszakvógi mintákban alámerült növényzet általánosabb elterjedésére utalhat. A Leydigia és Pleuroxus genus tagjai között iszaplakók(Leydigia leydigi, Pleuroxus uncinatus), továbbá növényzettel benőtt területek iszapjában élő, bár úgylátszik ekológiai igény szerint nem egységes sztenotop formák vannak. Ez magyarázza, a Pleuroxus uncinatus kivételével, recens állományok, maradványok előfordulására vonatkozó adat kevés számát. Az Acroperus harpae és a Pleuroxus truncatus szemilakusztrikus hínárosokban is élő, sőt talán planktofilnek minősíthető tagok. Az északias Eurycercus lamellatus maradványai gyakoriak jégkorszakvégi mintákban. A délies Ijeydigia acanthocercoides az életpálya aktív szakaszának megrövidülésével hidegebb klímához alkalmazkodhat. Pleuroxus fajok megjelenése külföldi irodalom szerint felmelegedés jele. A P. trigonellus legrégibb maradványai a 120. mintából valók (Pinus), a P. uncinatuséru már a tőzegréteg alakulását megelőző korszakból van adat. Ez arra is utalhat, hogy az ágascsápú rákok az életpálya rövidsége és a terjeszkedési lehetőségeik következtében gyorsan reagálnak klímaváltozásokra. A jégkorszakvégi mintákból az akkori kladocera fauna egyhangúsága tűnik ki. A lombosfák megjelenésével jellemezhető Atlanticum időszak (80. sz. minta), a sorozat első részében tárgyalt híjokhoz hasonlóan, itt is kitűnik fajokban és egyedekben való gazdagságával. A balatoni maradványok jelenléte az eddig nyert adatok alapján általában összhangban látszik lenni a külföldi irodalom megállapításaival. táblázat a balatoni üledékekből eddig feltárt maradványok számszerű előfordulását és százalékos relatív abundanciáját mutatja. Eredeti c.l. rajzok és mikrofotók.

Actions (login required)

Edit Item