Kladocera tanulmányok a Balatonon. III. Tótörténeti előtanulmányok

Sebestyén, Olga (1965) Kladocera tanulmányok a Balatonon. III. Tótörténeti előtanulmányok. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 32. pp. 187-228. ISSN 0365-3005

Preview

Text 209_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_32.pdf Download (22MB) | Preview

Abstract

Zólyomi Bálint a hazai növénytakaró kifejlődésének rekonstruálása céljából balatoni üledékfurat mintákon nyert palynológiai eredményeit tavunk limnikus fejlődésére vonatkozóan is értékelte (1952, 1953). Szerző e furatok mikrofossz íKáin végzendő tótörténeti vizsgálataihoz előtanulmányokat tett, a hangsúlyt elsősorban kladocera rákokra helyezve. E csoport kiemelését indokolja az, hogy a szakirodalom szerint már ismert e csoport tagjainak paleolimnológiai értéke, elsősorban azon az alapon, hogy faji szinten való identifikálást különösen elősegítik a kitinváz fejpajzsnak nevezett részletére tett újabb morfológiai megállapítások. Alkalmas módszer is rendelkezésre áll (1. Frey munkáit az irodalmi felsorolásban, 1958-1964). Kladocera rákokkal éppen balatoni vonatkozásban szerző már foglalkozott (1947, 1948), s detrítuszvizsgálatai során nyert ismeretek is hasznosíthatók tótörténeti szemlélettel (üledéklakók passzív tömörülése alkalmas terep - stb. körülmények mellett, az üres kitinvázak további sorsa, stb.) (1949/50, 1957b, 1959). A tó mai kladocerái újholocén mintákban található maradványairól való tájékozódás (faji hovátartozás, az előfordulás gyakorisága) után kiegészítő vizsgálatok történtek az üledéklakó formák mai elterjedésére, a termőhely (habitat) ekológiai jellege és az előfordulás gyakorisága közötti összefüggésre. Oly morfológiai bélyegek behatóbb megismerése is szükségessé vált, melyek a faji szinten való meghatározásban megnyugtató eredményre vezethetnek. Megállapytások . Az eddig vizsgált újholocén, valamint récens üledékmintákban - a Macrothricidae kivételével, melyek morfológiai maradványainak előfordulása egészen kivételes - leggyakrabban ugyanazok a fajok fordulnak elő: Alona quadrangularis, Alona affinis, Leydigia acanthocercoides, Alonella rostrata, Pleuroxus uncinatus, Monospilus dispar. Ezeket (fajok, populációk) szerző behatóbb vizsgálat alá vette. Leydigia acanthocercoides, Alonella rostrata, Pleuroxus uncinatus határozottan, Monospilus dispar valószínűleg monociklikus. A megfelelő időszakban e fajok populációjában a hímek sokkal nagyobb számban lépnek fel, mint a két nagy Alonáéban. Az A.affinis populációjában valószínűleg egy „forma hiemalis” elkülöníthető. A balatoni üledékek morfológiai maradványai a külső kitinváznak ugyanazokat a részleteit képviselik, melyek az újabb szakirodalomban (Frey) ilyen vonatkozásban ismertek: fejpajzs, utópotroh és ennek végkarma, héj. mandibula stb. A maradványok több mint felerészében a faji szinten való meghatározás, részben a felaprózódás részben azok korrodált stb. állapota miatt, nem volt megnyugtató, sőt lehetetlen. A Balaton tavi jellegét ma bizonyítják a nagy állományban előforduló planktonrákok. E csoportból viszont csupán néhány Bosmina héjtöredék került elő. Tavunk mai planktonjában a Bosmina, legalább is mennyiségi szempontból, alárendelt szerepet játszik. A balatoni plankton mai tagjai közül — mint már Zólyomi felismerte — különösen a Pediastrumok cenobiumai tűnnek ki kiváló állapotban való megtartásukkal és az előfordulás bőségével. Egyes mintákban kovamoszatmaradványok is gyakoriak. Előkerült néhány példánya egy Filinia sp. nyugvópetéjének, mely genuszt a mai planktonban a hűvösvízkedvelő Filinia terminális Platee képviseli. Allochton planktonelemek közül fenyő pollenek és az Alternaria (Fungi imperfecti) conidiuma fordul elő az újholocén üledékben, utóbbié az összes mikrofos sziliák között talán a legjobb megtartásban. Tótörténeti szemlélettel értékesek a rovarlárva-maradványok (Chironomidae), mert megbízhatóan tanúsítják a mindenkori tavi jelleget. Megállapítható volt — különösen a kladocera-neuszton elemzése során -, hogy az üledékbe való betemettetést megelőzően a kitinvázak a morfológiai maradványokhoz hasonló részletekre tagolódnak, és a korrózió hamarosan és intenzíven kezdetét veszi. Egyes esetekben a héjnak - a retikuláltságnak megfelelő — apró szögletes darabkákra való szétesése is megfigyelhető volt. A tihanyi Kis-öböl a parti öv oly — feltöltődésben levő — részletét képviseli, mely a nyíltvízzel széles fronton közvetlen összeköttetésben van. Fekvése, alakja, a hullámjárás és az üledék minőségének együttes hatása következtében üledéklakó mikroszervezetek maradványai, passzíve, a part felé tolódnak, tömörülnek, s részben - turzások formájában - partra kerülnek. A szélvíz alkalmas kladocera-neuszton alakulására. Mindez betekintést nyújt a kitin stb. maradványok sorsába, az üledékbe való betemettetést megelőzően. A neuszton-minták értékes anyagot szolgáltatnak tótörténeti előtanulmányokhoz. Az I/a furat 3. mintáján (Akali, az üledék felszínétől 135 cm) végzett mennyiségi vizsgálatok (532 adat) szerint 1 g hamura (izzítási maradék, 550° C) közel 10 000 db kladocera-maradvány esik. Az üledékfuratminták kladocera- stb. maradványainak tótörténeti értékeléséhez szükségesnek mutatkozik a tó mai kladoceráinak további tanulmányozása a felmerült szempontok szerint.

Actions (login required)

Edit Item