Detritusz-turzások kovamoszatainak és csillósainak ökológiai vizsgálata a Balaton déli partján

Gellért, József and Tamás, Gizella (1960) Detritusz-turzások kovamoszatainak és csillósainak ökológiai vizsgálata a Balaton déli partján. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 27. pp. 55-64. ISSN 0365-3005

Preview

Text 67_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_27.pdf Download (7MB) | Preview

Abstract

A Balaton különböző partrészein képződött detrítusz-turzások kovamoszataira és csillósaira vonatkozó vizsgálatainkból az alábbi általános következtetéseket vonhatjuk le: 1. Az egyes partrészeken uralkodó környezeti tényezők hatással vannak mind a kovamoszatokra, mind a csillósokra. 2. A kovamoszat társulásban - egy-két kivételtől eltekintve - általában azonos fajok szerepelnek, lényeges különbség csak az egyedszámban mutatkozik. A csillósok faj- és egyedszámában nagyobbak a változások az egyes partrészeken, bár többnyire azonos fajok vannak jelen. A fajazonosság arra utal, hogy a turzásoknakáltalában van egy kovamoszatflórája és csillés faunája. 3. A csillósok táplálkozási hálózatának első láncszemét minden partrészen a baktériumok képezik, a kevésbé napfényes partokon a kovamoszatok, az erősebben inszolált partokon viszont a zöldmoszatok. Általában elenyészően kevés a ragadozó és a detrítusszal táplálkozó csillósok száma. 4. A kovamoszatfaló esillósok közül egyesek sok fajt, mások viszont csak egy-egy fajt vesznek fel táplálékul. Ez arra mutat, hogy a esillósok válogatnak táplálékukban. Bár a esillósok között vannak táplálék-specialisták - főleg a monofág baktériumevők - sok olyan csillós fordul elő, mely az egyik partszakaszon kovamoszatokkal, a másikon viszont zöldmoszatokkal táplálkozik aszerint, hogy mi áll bőségesebben rendelkezésére. 5. A csillósok faj- és egyedszáma a víz hőmérsékletével fordított irányban változik. A legalacsonyabb faj- és egyedszámot akkor érik el, amikor a vízhőmérséklet meghaladja a 20 C°-ot, tehát a nyári hónapokban. Ezekben az időkben a szapróbionta baktériumfaló csillósok dominálnak. A kovamoszatfajok számában is észlelhető a szezonális változás. 6. A vízhőmérséklet emelkedésével párhuzamosan a turzások belsejében fokozódik a bakteriális tevékenység intenzitása. Ennek következtében csökken az oxigén mennyisége, szaporodnak a bomlástermékek, melyek elől a csillósok a frissebb, oxigéndúsabb vízrétegek felé vándorolnak el. Ez okozza a faj- és egyedszám nyári minimumait. 7. A detrítusz-turzások, mint parti képződmények, a víz és a szárazföld határán jönnek létre, tehát kétoldali hatásoknak vannak kitéve. Részben vízzel borítottak vagy locsoltak, a vízállástól függően időnként szárazra, majd ismét a locsolási zónába kerülnek. A fentiekből következik, hogy az élővilág igen szélsőséges hatásoknak van kitéve. 8. A víz és a turzások között többoldalú állandó kicserélődési és felújulási folyamat áll fenn. A hullámintenzitásnak megfelelően a locsoló víz újabb és újabb szervetlen, valamint élő és élettelen szerves anyagokat vet partra, tehát bővíti a turzást. A locsoló víz a turzásokból élő szervezeteket és szerves anyagokat sodor magával és visz be a vízbe. A mikroszervezetek élettevékenységük során tetemes mennyiségű bomlásterméket és salakanyagot adnak le a turzásnak. A leadott anyagoknak egy részét egyes mikroszervezetek - főleg a baktériumok - tovább hasznosítják, más részét viszont a locsoló víz bemossa a tóba, de ezzel egy időben fel is frissíti a turzásbiotópot. 9. A locsolás által kimosott bomlástermékek és salakanyagok belépnek a tó anyagforgalmába és hatást gyakorolnak a parti öv élővilágára. 10. A fentiek értelmében a turzásbiotópok mint egy mozaikkocka iktatódnak bele az általános tavi életbe.

Actions (login required)

Edit Item