A Ceratium hirundinella (O. F. Müller) Schrank ökológiai helye a planktontársulásban és a tavi életben. Balatoni tanulmány

Sebestyén, Olga (1959) A Ceratium hirundinella (O. F. Müller) Schrank ökológiai helye a planktontársulásban és a tavi életben. Balatoni tanulmány. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 26. pp. 165-275. ISSN 0365-3005

Preview

Text 273_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_26.pdf Download (8MB) | Preview

Abstract

A melegvízkedvelő, enyhén mixotróf Ceratium hirundinella jellemző tagja a Balaton planktonjának. Az utóbbi 10-15 év alatt állománya igen megnövekedett. Az állomány biomasszája 1951-ben a többi fitoplanktonés zooplankton-szervezetét egyaránt meghaladta. Ennek tulajdonítható, hogy a Balatonban az állati és növényi plankton aránya, a megelőző évtizedekéhez képest megfordult. Az állomány nyár derekán és a nyárutóban ér el maximális értéket. Ezután - a betokozódás következtében - hamarosan csökken. Feltehető, hogy a nyíltvízi környezettel való anyagi kapcsolata (táplálkozás, táplálékul való felhasználás, anyagcseretermékeknek a környezetbe való jutása [?], természetes pusztulás), intenzitás szerint,- több periódusból áll: emelkedés, magas szinten való tartós megmaradás, csökkenés, szünet. A C. h. állományában képviselt szervesanyag kisebb része jut közvetlenül (mint táplálék) a tavi anyagforgalom építő szakaszába, számottevőbb része ävjafaló fenéklakók közvetítésével (természetes pusztulás [planktoneső] → ävja → iszapfaló fenéklakók → halak) kerül oda. A pillanatnyi állomány szintek szerint való elterjedését összevetve a planktoncrustaceákéval (1951. IX. 17), nem mutatkozik antagonizmus a C. h. legsűrűbb előfordulása és a planktonrákok előfordulása között. Ui. a Dinoflagellata : Zooplankton arány legkedvezőbb a D-re 2 m mélységben, ahol a legsűrűbb volt mindkét csoport előfordulása.

Actions (login required)

Edit Item