Entz, Béla (1958) Az Aszófői Séd továbbá a Pécsely-patak és az Aszófői Séd torkolata között a Balatonba ömlő patakok hőmérsékleti és kémiai viszonyai. A pataki elsődleges termelésről. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 25. pp. 109-136. ISSN 0365-3005
|
Text
117_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_25.pdf Download (22MB) | Preview |
Abstract
A vizsgálatok az Aszófői Séd vízrendszerére (A, B, C, D, E szakasz), és a Séd és a Pécsely-patak közt a Balatonba ömlő három kis patakra (F, G, H) terjedtek ki (táblázat 1-94, 1. ábra). A tanulmány különösen részletesen foglalkozik a Sötétréten fakadó forrásokkal és ezek ereivel (prae-eróziós szakasz), azonkívül a főpatak erdős völgyével (Pogány-pince, Katonafürdő) - eróziós szakasz - és a Sédhez legközelebb eső Romforrás kis patakjával. A vizsgált vízrendszer összhosszúsága kb. 7 km. A vizsgálatok a következő tényezőkre terjedtek ki : hőmérséklet, oxigéntartalom, pH, CO₂, CO₃--, HCO₃-, SiO₃---, Fe++, Cl-, NO₃-, NH₄ +, K+, Na+, Ca++, Mg++, összes keménység, PO₄---, SO₄--, Al+++ és NO₃- Ezenkívül a szerző foglalkozik az elsődleges termelés és a szukcesszió kérdésével. A vizsgálatok során különösen Barth (1957), Grote (1956), Odum (1957) és Schmassmann (1951) munkáit használta fel a szerző. Emellett gyakran történik hivatkozás a Pécsely-patakban végzett vizsgálatokra (Entz- Kol-Sebestyén-R. Stiller-Tamás-Varga [1954]). A bővebb vízhozam és a nagyobb áramlási sebesség csökkenti a környezeti tényezőknek a víz hőmérsékletére, valamint a víz kémiai tulajdonságaira gyakorolt hatását. A források hőmérséklete elég állandó (9-15 C°), a patak vizében nagyobb szélsőségek észlelhetők (29 C°). Erdős területek mérséklő hatásúak. A források oxigéntartalma alacsony, de a forráserek már 20—100 m-re a forrástól 50, sőt 150%-os oxigéntelítettséget is elérhetnek. Ennek fizikai (diffúzió stb.) és biológiai okai vannak (biogén oxigéntúltelítettség, alga, moha és makrofita együttesek). A Séd β-mezoszaprób víz. A C szakasz a 31-es, a többi patakszakasz a 32-es altípusba sorolható (vö. Schmassmann 1951). A külső tényezőkhöz hasonlóan a belső tényezők (pl. vízinövényzet) annál erősebben hatnak a patakvíz kémiai viszonyaira, minél kisebb a vízhozam és minél kisebb a sebesség, illetőleg minél nagyobb a növényzet 1 m² felületre (vízfelületre) eső biomasszájának és a másodpercenkénti vízhozamnak a hányadosa. A növényzet maximális hatása törpe állóvizekben érvényesül. A patak kitűnő objektum hidrobiológiái kísérletek lefolytatására, mert ± állandó vízhozama következtében a benne végzett kísérletek megismételhetők. Bizonyos fizikai és vegyi tulajdonságok a patakvízben fokozatosan változnak. így a hőmérséklet, az oldott oxigéntartalom, a pH, a proteidammónia, a szervesanyagtartalom (oxigénfogyasztás), a Mg++ és a CO₃-- tartalom, a folyás mentén általában növekednek, míg a CO₂, HCO₃-, Ca++, összes keménység és NO₃- tartalom csökkennek. Napsütéses, lassú folyású szakaszokon szélsőséges értékek alakulnak ki (pl. a Sötétréten a csillárkásban és a Faiskolánál), míg erdős területek mérséklő hatásúak (Pogány-pince, Katonafürdő stb.). A víz komponenseinek változása túlnyomórészt a növényi asszimiláció következménye. Megjegyzendő, hogy az oxigéntartalom, valamint a hőmérséklet emelésében, továbbá a szabad CO₂ tartalom csökkenésében a diffúzió is fontos szerepet játszik az asszimiláció mellett, míg a többi tényező megváltozásánál az életmegnyilvánulások a döntők. A részletes adatokat a táblázat tartalmazza. Feltűnő, hogy az élő vízben az asszimilációs tevékenység következtében a lényeges változások milyen kis távolságon (esetleg 10-20 m) milyen rövid idő alatt (10-30 perc) játszódnak le, noha igen jól pufferolt vizekről (magas Ca(HCO₃)₂ tartalom) van szó. Általában a szerző a patak kémiai tulajdonságait dinamikus szemléletből értékeli. A patak Maucha szerint a β-limno-típusba tartozó HCO₃-Ca++-Mg++-os víz (2. ábra). A patakban, amikor az agresszív szénsav nagy része kidiffundál (vagy felhasználásra kerül) a vízből, biogén mész válik ki. A mészkiválás történhet tömör rögök alakjában, szivacsos tömegben, vékony vagy vastag kéregszerű rétegben és iszapszerű finom por alakjában a kiválasztásban közreműködő szervezetektől és a körülményektől függően. Ha a patakban megállapítjuk két ponton nappal és éjjel az oldott oxigén mennyiségét, a két nappali érték különbségéből levonva a két éjszakai érték különbségét, a kapott érték megfelel a bruttó oxigéntermelésnek, mely megfelelő mérések és számítások révén alkalmas módot nyújt a patak elsődleges termelésének megállapítására (vö. Odum 1957) . A szerzőnek a Romforrásra vonatkoztatva végzett számítása szerint a 0.01 kat. hold felületű Romforrás-patak évi elsődleges termelése durva becsléssel 42 kg szervesanyagra tehető. Az ismertetett módszerek megfelelő alkalmazása lehetőséget nyújt halastavak elsődleges termelésének, a továbbiakban pedig a hozamának a becslésére is. A víz mozgásáról ismeretes, hogy előmozdítja az asszimilációt. Valószínűleg a vízmozgás teszi lehetővé a patakban számos helyen tömegvegetációk kialakulását is. A Romforrásban és a Kiskút I.-ben mért magas CO₂ és K+ tartalom valószínűleg vulkánikus utóműködés hatásának tulajdonítható. A patakban a nitrátion-tartalom nyáron lényegesen alacsonyabb, mint télen, viszont a proteidammónia maximuma éppen nyárra esik. Ugyancsak maximális nyáron a dús növényzetű helyeken a víz oxigéntelítettsége. Ezek a jelenségek is közvetlenül a növényzet életműködésével függnek össze. A Pécsely-patak és az Aszófői Séd azonos jellegű szakaszainak kemizmusa messzemenő hasonlóságot mutat. A patakban jól fejlett „horizontális szukcesszió” (Odum 1957) fejlődött ki, melyben az egyes társulások ökológiai valenciájuk meghatározta sorrendben helyezkednek el. így a forrás alatt általában a mohapárnák (pH 7,8-ig, ill. 13 mg/l CO₂-ig), ezalatt kékmoszatos, majd csillárkás, végül Sium (esetleg Batrachosperum) szittyó és sás követik egymást. A horizontális szukcesszió megszakítható folyamat, mely külső behatásokra egy előző fokra kerülhet vissza, melytől számítva térben önmagát megismétli. A kémiai tényezők és a makrovegetáció ismeretében további munkával elkészítendő a Balaton környéki patakok, illetőleg patakszakaszok tipológiája.
Item Type: | Article |
---|---|
Subjects: | Q Science / természettudomány > QE Geology / földtudományok > QE08 Hydrosphere. Hydrology / hidroszféra, hidrológia |
Depositing User: | Edina Fejős |
Date Deposited: | 01 Jul 2024 13:25 |
Last Modified: | 01 Jul 2024 13:25 |
URI: | https://real.mtak.hu/id/eprint/199097 |
Actions (login required)
Edit Item |