Detrítusz-turzások kovamoszatainak és csillósainak ökológiai vizsgálata a Tihanyi-félsziget keleti partján

Gellért, József and Tamás, Gizella (1958) Detrítusz-turzások kovamoszatainak és csillósainak ökológiai vizsgálata a Tihanyi-félsziget keleti partján. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 25. pp. 217-240. ISSN 0365-3005

Preview

Text 227_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_25.pdf Download (19MB) | Preview

Abstract

Az előző fejezetekben a parti detrítusz-turzások kovamoszataira és csillósaira vonatkozó vizsgálataink nyers eredményeit ismertettük. Bevezetőben szólottunk arról, hogy munkánknak kettős célja volt : egyrészt megismerni a biotóp kovamoszatait és csillósait szisztematikai és ökológiai vonatkozásaiban, valamint e két protista csoport táplálkozási összefüggéseit, másrészt pedig a fentiekből következtetéseket vonni a tavi élet irányában megnyilvánuló hatásukra. A kovamoszattársulás egyes fajai valamennyi mintában képviselve voltak, míg mások csupán egyik vagy másik gyűjtőhely egy-egy mintájában szerepeltek. A 116 kovamoszatfaj közül 61 kozmopolita. A 8 planktonformán kívül a többiek mind bentikusak. A fajoknak csaknem fele oligohalób, ami a Balaton alacsony kloridtartalmával függ össze. A hidrogénion koncentrációnak megfelelően 13 alkalobiont, 45 alkaloid, 6 indifferens és 3 acidofil fajt jegyeztünk fel. A felsorolt kovamoszatok között a kis egyedszámban előforduló 3 oligosaprób és 3 α-mezoszaprób faj mellett az általában nagy egyedszámban előforduló több mint 20 β-mezoszaprób alak a környezet β-mezoszaprób jellegére utal. Az irodalomból ismert méreteknél kisebb testméretet kaptunk a Cymbella naviculiformis, Navicula lanceolata és Surirella turgida fajoknál, míg a Gomphonema intricatum var. vibrio esetében nagyobb méretet- állapítottunk meg. A csillós faunát a két gyűjtőhelyen összesen 51 faj képviselte. Ebből azonban mindössze 18 faj fordult elő több mintában és nagyobb egyedszámban, tehát táplálkozási és anyagforgalmi szempontból csupán ezek jöhetnek számításba. A kovamoszatokkal ellentétben, a csillósok között mindössze 3 olyan faj fordult elő, melyek minden mintában képviselve voltak. A többiek jelenléte évszakok szerint változott. Az 1 ml vízben előfordult faj- és egyedszám is szabályos évszakos ingadozást mutat. Egy tavaszi és őszi maximum egy nyári minimumot fog közre. A nyári minimum pontosan egybe esik a vízhőmérséklet nyári maximumával. Ebből az következik, hogy a csillósok esetében mind faj-, mind egyedszám tekintetében a vízhőmérséklet az egyik leglényegesebb faktor. Vizsgálatainkban nem térhettünk ki a nyári faj- és egyedszámcsökkenés körülményeinek tisztázására, de feltételezzük, hogy a csillósok a viz felmelegedése elől a mélyebb, hidegebb szintekbe szállnak le. Általában úgy vehetjük, hogy a 20 C° feletti hőmrséklet már nem kedvező az aktív csillós élethez és ez viszont megegyezik más biotópra vonatkozó vizsgálati eredményeinkkel. A kovamoszatok és csillósok között elég szoros táplálkozási összefüggés áll fenn. Ha a teljes csillós faunát figyelembe vesszük, akkor a kizárólag kovamoszatokkal táplálkozók száma 13, melyhez még hozzájön 3 vegyes táplálkozású faj is. Tehát a fajoknak csaknem egyharmada fogyaszt kovamoszatokat. A sok mintában és nagy egyedszámban előforduló 18 csillós közül azonban mindössze 5 táplálkozik kovamoszatokkal. Ezek viszont olyan bőségben veszik fel e táplálékot, hogy az teljesen kitölti az állat belsejét. Egyesekben, mint például a Frontonia atra, 30-nál több kovamoszatot is számláltunk. A felvett kovamoszatok általában a 40 g-nál kisebb fajokból kerültek ki, de nem volt ritka a 60-100 µ közötti fajok felvétele sem. Egyes esetekben a 200 µ-os Gyrosigma attenuatumot is megtaláltuk a csillósokban. A táplálékul felhasznált fajok száma az egyes csillósok szerint váltakozott. Csak a szélsőséges eseteket véve figyelembe, a Frontonia atra tápláléka 27, a Tachysoma balatonica-é pedig csupán 1 fajból tevődik össze. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fajok számának megfelelően csökken vagy emelkedik a felvett táplálék mennyisége. A csupán 1 fajjal táplálkozó utóbbi csillós ugyanolyan mennyiségben fogyasztja ezt a kovamoszatot, mint az előbbi a 27 fajt. A csillósok táplálékaként kimutatott kovamoszatok között túlnyomó többségben a mozgó és kisebb számban a nem mozgó, kocsonyás burokkal ellátott fajok szerepeltek. Összevetve a táplálékul felvett kovamoszatok méreteit, fajszámát és mozgó vagy nem mozgó voltát, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a csillósok bizonyos fokig válogatni képesek a táplálékban. A méretbeli válogatás nyilvánvalóan a szájszelek morfológiájával áll összefüggésben. A mozgó és nem mozgó alakokban való válogatás is valószínűleg passzív jellegű lehet, hiszen a nem mozgó alakok kocsonyás burka a fölfalás mechanizmusában gátló tényezőként jelentkezik. Az a tény viszont, hogy egyesek rengeteg, mások viszont csupán egy kovamoszatfajt vesznek fel, aktív válogatásra utal. Jelenleg még nem tudunk feleletet adni arra a kérdésre, hogy az aktív válogatás milyen inger útján jön létre. Anyagforgalmi szempontból igen fontos lenne azt a kérdést tisztázni - ami még a jövő kutatások feladata -, hogy a táplálékul felvett kovamoszatokból a csillósok mit és hogyan hasznosítanak és milyen anyagcseretermékeket adnak le a környezetnek. Annyit azonban már most is megállapíthatunk, hogy a csillósok belsejében az emésztés során a kovamoszatok fokozatos elszíntelenedésen mennek át. A cytopygén át történő kiürítés alkalmával (csak mikroszkópos megfigyeléssel!!) a testet elhagyó kovapáncélok teljes egészükben áttetszők, tehát üreseknek látszanak. A baktériumfalók ugyancsak nagy faj- és egyedszámmal voltak képviselve. Sajnos, nem állott módunkban bakteriológiailag is megvizsgálni a biotópot, így csupán hipotetikus következtetéseket vonhatunk le. A vizsgált turzásokat túlnyomó mennyiségben a többé-kevésbé felaprózódott szervesanyag alkotta. Ebből viszont következik, hogy az, állandó nedves állapota mellett, egy intenzív bakteriális tevékenység melegágyát is képezte. Erre vall a baktériumfalók jelenléte, melyek így csökkentették a locsolás által a vízbe kimosható baktériumok számát. A baktériumfalók mellett, kisebb gyakoriságban faj- és egyedszámban alga- és detrítuszevők, valamint ragadozók is képviselve voltak a biotópban. Vizsgálataink tárgyát képező detrítusz-turzások a parti öv jellegzetes képződményei, melyek igen érdekes és igen változatos biotópok. Érdekes, mert szerves és szervetlen alkotóelemei egyrészt vízi, másrészt szárazföldi eredetűek. Változatos, hiszen a vízállástól függően egyfelől részben vízzel borított vagy locsolt, tehát vízi jellegű, másfelől teljesen szárazra kerülhet és így szárazföldi jelleget ölt. Ennek megfelelően élővilága is vízi és szárazföldi jellegű lehet. Ebből az érdekességből és változatosságból adódik a turzások jelentősége is. A víz és a szárazföld határán képződnek, így a bennük végbemenő kémiai és biológiai folyamatoknak nyilvánvalóan kihatásuk van a parti öv élővilágára és a tó anyagforgalmára is. A detrítusz-turzások biocoenozisából a protisták két csoportját : a kovamoszatokat és csillósokat emeltük ki. Már e két kisebb élőlény-csoport között is egy igen jelentős táplálkozási összefüggés alakult ki. A kovamoszat-csillós kapcsolat mellett a baktérium, alga és detrítusz-csillós összefüggés is megvan. Mindez azt jelenti, hogy ezek a mikroszervezetek a biotópban aktívan élnek és szaporodnak, a csillósok felhasználják táplálékul, így fiziológiai folyamataik és táplálkozási összefüggéseik következtében tetemes mennyiségű anyagcsere-termék halmozódik fel a túlzásokban. Az állandó locsolás következtében a víz kimossa ezeket a termékeket, melyek így belépnek a tó anyagforgalmába. A locsolás azonban egyidejűleg azt is eredményezi, hogy a víz és a turzások között, a locsolás mértékétől függően, egy állandó kicserélődési folyamat alakul ki. A kimosás alkalmával a hullámok újból felfrissítik a biotópot, hiszen a friss víz mellett újabb szervetlen, élő és élettelen szerves anyagokat vetnek ki a partra. Ezek szerint tehát a detrítusz-turzások olyan biotópok, melyekben az életfeltételek állandó ingadozást, változást szenvednek, így bennük a biocoenotikai alapelvek értelmében a legváltozatosabb élővilág alakulhat ki.

Actions (login required)

Edit Item