Parti kövek bevonatának kovamoszatai és csillósai a Tihanyi-félsziget keleti részén

Tamás, Gizella and Gellért, József (1958) Parti kövek bevonatának kovamoszatai és csillósai a Tihanyi-félsziget keleti részén. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 25. pp. 241-250. ISSN 0365-3005

Preview

Text 255_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_25.pdf Download (7MB) | Preview

Abstract

A detrítusz-turzások vizsgálatával egyidőben a part védelmére felhalmozott kövek barnás bevonatából is gyűjtöttünk mintákat a Tihanyi-félsziget keleti részén. Két - a detrítusz-turzás gyűjtőhelyektől nem nagy távolságra levő - hasonló partszakaszt választottunk ki vizsgálatainkra . Az egyik a Kisöbölben a Biológiai Kutatóintézet csónak csúszdája és a közeli kövek, a másik pedig a gödrösi 1.8-as számmal jelzett kilométerkőnél levő partszakasz (Gellért—Tamás 1958,2. ábra). A parti kövek bevonatának vizsgálata a detrítuszturzások anyagának feldolgozásánál használt módszerekkel történt (220. o.). Bár márciustól novemberig végeztünk terepmegfigyeléseket és laboratóriumi vizsgálatokat, ezekből a feljegyzésekből azonban ebben a munkában csupán a tavaszi és őszi bevonat kovamoszatait és csillósait célszerű kiértékelni minőségi és mennyiségi, ökológiai és táplálkozási szempontokból. A tavaszi hónapok egyenletes vízállása következtében a parti köveken kialakult egy barnás kovamoszat öv, mely később világos barnává változott. A víz júniusi fokozott apadásával ez az öv szárazra került és a Cladophora fonalak kerültek a vízszinthez közelebb. Ez a fonalas moszat epifita kovamoszataival és a fonalak között védelmet találó állatvilágával nagyon eltér a kövek bevonatától, ezért közvetlen összehasonlításra nem alkalmas. Az augusztus közepéig tartó apadás után mintegy 60-65 cm között ingadozott a vízszint októberig. Az októberi újabb apadás lehetett az egyik oka annak, hogy - a kedvező hő- és fényviszonyok ellenére - jelentősebb kovamoszat bevonat ekkor már nem alakulhatott ki. A tavaszi hónapokban kifejlődött barnás bevonatban a Diatoma elongatum var. tenuis (1. kép) és Gomphonema olivaceum élt tömegesen. Gyakori volt még a Diatoma vulgare néhány változata és Cymbella-k. A felsoroltak részben kocsonyás anyagot termelnek, részben pedig kocsonyanyelekkel rögzülnek az alzatra. A kocsonyanyeleken felhalmozódott CaCO₃ következtében a bevonat színe világosbarnává változott (csaknem sárga). A tömegesen előforduló kovamoszatokkal szemben egyesek csupán egyik vagy másik gyűjtőhely egy-egy mintájából kerültek elő (242. o.). A Kis-öböl és a Gödrös tavaszi és őszi mintáiból 81 kovamoszat faj és 16 változat jelenlétét jegyeztük fel. A nyíltvízből bekerült 6 pelágikus fajt kivéve, valamennyi bentikus volt. A kovamoszatvegetáció 49 tagja kozmopolita (Gellért—Tamás 1958, 1. táblázat). A detrítusz-turzások mintáihoz képest a kövek bevonatában lényegesen kevesebb oligohalób (27), indifferens (9) és halofíl (3) faj szerepelt. A Balaton pH értékének megfelelően 41 alkalofíl, 14 alkalobiont, 4 indifferens és 1 acidofíl faj volt képviselve. A β-mezoszaprób kovamoszatok magas (30-on felül) faj- és egyedszáma a környezet β-mezoszaprób jellegére utal. A 97 közül 50 mozgó és 47 a nem mozgók száma. Bár fajszám tekintetében a mozgók voltak többségben, ha azonban a népességüket vesszük figyelembe, akkor a nem mozgók fordultak elő nagyobb tömegben. Méreteiket tekintve a nem mozgók 30-60 µ, a mozgók pedig 10-60 µ között voltak képviselve. A hullámveréses parti öv kovamoszat társulásából a csillósok mindössze 5 mozgó és 7 nem mozgó fajt fogyasztottak. A parti kövek bevonatában a csillósok igen alacsony faj- és egyedszámban voltak képviselve, bár a gyűjtőhelyek a detrítusz-turzások közelében voltak. A két gyűjtőhelyről összesen 16 csillós faj került elő. A Kisöbölből 13, a Gödrösből 10 fajt jegyeztünk fel. 6 faj csupán a Kis-öbölből (246. o.), 3 pedig csak a Gödrös mintáiból került elő. A fajszám mellett az egyedszám és gyakoriság is igen alacsony értékű volt (2. táblázat). Bár ugyanazokról a fajokról van szó, melyek a detrítusz-turzásokban is szerepeltek, mégis csak egy-két mintában igen alacsony egyedszámban fordultak elő. Magas egyedszám mutatkozott 4 fajnál, de ezek is csak egy, illetve két mintában voltak jelen. A környezeti tényezők a csillósok részére nem voltak kedvezőek ebben a biotópban. Táplálkozás szempontjából a 16 faj úgy oszlott meg, hogy a Kis-öbölben 5 faj kovamoszatot, 3 baktériumot, 2 algát és 3 pedig algát és baktériumot fogyasztott, míg a Gödrösben 4 kovamoszattal, 3 baktériummal és 3 algával és baktériummal táplálkozott. Egyedszám szempontjából a baktériumfalók domináltak. A két gyűjtőhelyen 6 csillós faj táplálkozott kovamoszattal. A detrítuszturzásokban levőkkel szemben úgy a táplálékul felvett kovamoszat fajok száma, mint az egyedszám tekintetében lényeges csökkenés mutatkozott (247. o.). Ennek oka a parti kövek kovamoszat bevonatának kocsonyás állapotában keresendő. A csillósok egyrészt nem tudtak befurakodni, másrészt az állandó intenzív hullámverés folyamatosan kimosta őket. A kocsonyás bevonat azt is eredményezte, hogy a csillósok nem tudtak a kovamoszatokból sokat elfogyasztani.

Actions (login required)

Edit Item