Vizsgálatok a téli félévben néhány balatoni hal táplálkozási, növekedési és szaporodási viszonyainak megismerésére

Entz, Béla and Lukacsovics, Ferenc (1957) Vizsgálatok a téli félévben néhány balatoni hal táplálkozási, növekedési és szaporodási viszonyainak megismerésére. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 24. pp. 71-86. ISSN 0365-3005

Preview

Text 73_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_24.pdf Download (11MB) | Preview

Abstract

Közel 500 halon végeztünk hosszúsági, súly és kormegállapításokat (1. táblázat), továbbá minőségi és mennyiségi béltartalom- és szaporodási vizsgálatokat (ivarok aránya, ikrasúly, ikraszám stb.). Vizsgálatainkat főként gardán (Pelecus cultratus L.), továbbá szélhajtó küszön ( Alburnus alburnus L.), veresszárnyú koncáron (Rutilus rutilus L.) és fogassüllőn (Lucioperca luciopsrca L.) végeztünk kisebb számú más hal mellett. A gardavizsgálatok során zömmel II-IV korcsoportbelí példányok kerültek feldolgozásra. Ennél idősebb példány kevés volt. Azonos hosszúság mellett a garda nyúlánk egyedei fiatalabbak, azömökek idősebbek. A külföldi előfordulásokhoz viszonyítva (3. táblázat) a balatoni garda növekedése az első három életévben gyengének, a 4. és az 5. évben igen jónak, a 6. évtől kezdve ismét gyengébbnek mondható (1. ábra). Mind az ábránál, mind a táblázatnál feltételeztük, hogy a balatoni garda - a többi békés balatoni halhoz hasonlóan - első életévében mindössze kb. 6 cm-es nagyságot ér el. E feltevésünk helyességét véglegesen csak későbbi vizsgálatok fogják eldönteni. A ♂♂ növekedése elmarad a ♀♀ mögött (2. táblázat). A fiatal, kétnyaras (I-es korcsoportú) garda télen is intenzív planktonfogyasztó. Az idősebbek táplálkozása télen csökkent. A táplálékban októbertől decemberig jelentős szerepet játszik a Leptodora kindtii Focke - melyből gyakran 1000—1400 egyed van egy béltartalomban - a nyíltvízi Copepoda-plankton, a vízbehullott rovarok és kis halak mellett. Télen sok esetben üres a bélcsatorna. Tavasz felé ismét élénkül a táplálkozás [plankton, kis hal (2. ábra)]. Érdekes, hogy több béltartalom anális részéből 48 órával a hal pusztulása után többszáz Copepodapetét sikerült vízben kikeltetni. A garda egyes évjáratainak fejlődése évenként változó. Az ivarérettséget hol a három, hol a négynyarasok érik el. Az ikra színe az érési folyamat során kéktől lilán, drappon és sárgán át narancssárgára változik. Az ikraszám testsúlykilogrammonként mintegy 200 000, ami más vizekből származó adatokkal összehasonlítva (4. táblázat) igen magasnak mondható. A szélhajtó küsz (Alburnus alburnus L) főként planktonnal táplálkozik vízbehullott rovarok mellett. Leptodora és kis hal a küsz bélcsatornájából biztosan nem volt kimutatható. A koncér egész télen bőségesen vesz fel táplálékot (3. ábra). Üres példányok csak tavasz felé kerültek elő. A táplálék összetétele a félév folyamán erősen változik. Októberben hínárlevél, algabevonat és vándorkagyló a főtáplálék. November-december hónapokban tömegesen (halanként 50—70 db) fogyasztottak 15-22 mm-es Chironomus plumosus lárvákat, ami sem korábban, sem későbben nem volt megfigyelhető. Tavasz felé ismét algabevonat és vándorkagyló volt a főtáplálék. A dévérkeszeg ugyancsak bőségesen táplálkozott a vizsgált időszakban. Tápláléka főként fenéklakó állatokból állt (zömmel Protenthes punctipennis Kiéit. lárva). A süllő táplálkozása télen mérsékelt (zömmel Acerina cernua és fiatal süllő). A megvizsgált halakon a felvett táplálék súlya a gardán a testsúly 0,14, a süllőn 0,54, a dévérkeszegen 1.10 és a koncéron 1,19%-át tette ki átlagosan. A halak életkörülményei télen a Balatonban nem kedvezőtlenek. A víz oxigéntelítettsége a jég alatt is magas, sőt az élénk asszimilációs tevékenység következtében 120—150%-ra is felemelkedhet. Oxigénhiány okozta halpusztulás nem lép fel a Balatonban.

Actions (login required)

Edit Item