Mennyiségi planktontanulmányok a Balatonon VI. A negyvenes évek fitoplanktonjának biomasszája

Tamás, Gizella (1955) Mennyiségi planktontanulmányok a Balatonon VI. A negyvenes évek fitoplanktonjának biomasszája. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 23. pp. 95-110. ISSN 0365-3005

Preview

Text 101_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_23.pdf Download (12MB) | Preview

Abstract

Szerző a negyvenes évek (1945, 1947, 1949, 1951) ugyanazon mintasorozatainak fitoplanktonrészlegén végzett biomassza számításokat, melynek Dinoflagellatái és részben a zooplanktonja is e szempontból már fel van dolgozva (Sebestyén 1954; 1955). A térfogat megállapításhoz szükséges méreteket a népességsúrűségi számításokhoz felhasznált merített mintákkal egyidejűleg gyűjtött hálós anyagon vette fel. A különböző évszakokban egy és ugyanazon szervezeten nagyságbeli különbséget nem talált. 32 pelagikus algafaj térfogatát határozta meg. Szerző vizsgálatai nem terjedtek ki a 10 µ-nál kisebb magános szervezetekre, alacsony népességsűrűségű fajokra és nem pelagikus kovaalgákra. A méretek egy, két, vagy három tengelyre vonatkoznak s átlag 10-100 egyed adataiból középértéket számított. Fonalak esetében nem sejteket számolt, hanem a fonalat egy egységnek tekintette és ez adatokból számított középértéket. Alfonalakon (Melosira) az egyes sejtek méreteit vette fel, minthogy a népességsűrűség számítások is sejtekre vonatkoznak (Tamás 1954, 200.). A cönobiumokban előforduló fajokon (Coelosphaerium, Gomphosphaeria, Coelastrum, Gloeococcus) a sejtméretek felvétele mellett a sejtek számát is megállapította az egyes cönobiumokban ; s ez adatokból átlagot számjtott. A eönobium térfogatát úgy kapta meg, hogy az egyedek térfogatát, mely szintén átlagérték, megszorozta a eönobium sejtszámára számított átlaggal. A cönobiumot burkoló kocsonya anyagot, egyes függelékeket (Scenedesmus) mindenütt elhagyta. A Dinobryon divergens fajon nem a vázat, hanem a konzerválás folyamán gömbalakban összehúzódott sejt átmérőjét mérte.A térfogat meghatározása szempontjából a fajokat három csoportba osztotta : 1. a mértani testekhez hasonlíthatók ; 2. az előbbi csoportba nem tartozó, oly fajok, melyek térfogata az alapterület és a magasság szorzatával kiszámítható ; 3. az előbbi csoportokba nem sorolható fajok, melyek térfogatának meghatározásához modellek készítésére volt szükség. Szerző a modelleket plasztilinből a rajzolókészülékkel készült vázlatok és a felvett méretek alapján készítette három féle felnagyításban (I. tábla 1-7. kép). A modell térfogatát annak levegőben és vízben mért súlykülönbsége alapján, a szervezet térfogatát pedig úgy számította ki, hogy a modell térfogatának méreteit osztotta a nagyítás köbével. Az 1. táblázatban feltüntette a szerző nagyságrendi csoportosításban az egyes fajok térfogatát, tekintet nélkül az illető faj rendszertani hovatartozására. Népességsűrűségi adatokat felhasználva (Tamás 1954), a mintasorozatok havi középértékéből melegvízi- (május—november), hidegvízi- (december— április) és évi biomassza átlagot számított (2. táblázat). A 3. táblázat egy nyári hónap adatait tartalmazza a térfogategységnyi vízre (bt), a felületegységnyi vízoszlopra (b) és az egész tóra (bT). A planktonszervezetek fajsúlyát 1-nek véve, a térfogat érték mindenütt a megfelelő súlyegységben kifejezett súlyértékkel helyettesíthető. (Sebestyén 1954, 187. o.) A 2. és 3. táblázatok alapján megállapította, hogy mind a népességsűrűség, mind a térfogat szempontjából a pelagikus Bacillariaceák csoportja van az első helyen. Bár a Cyanophyceák csoportjában több faj van, azonban az egyes fajok térfogata aránylag csekély. A Chlorophyceáknál viszont kevés az e/1 szám, de az egyes fajok térfogatszáma elég nagy. A Conjugaták és Flagellaták biomassza szempontjából úgyszólván csak a melegvízi időszakban jönnek számításba, ezek térfogat szerint a 2000 µ³-оп felüli nagyságrendbe tartoznak. A most nyert értékeket a Dinoflagellatákra már előbb számított értékekkel összevetve megállapítható, hogy a negyvenes években a melegvíz idején a fitoplanktonban résztvevő rendszertani csoportok közül tömeg szerint a Dinoflagellaták szerepelnek a legnagyobb értékkel, s e csoport fajai a 10 000-115 000 A1 közötti nagyságrendbe tartoznak. Az 1949. év melegvízi adatai mind a Dinoflagellatákra, mind a többi csoportokra alacsonyak (229, illetőleg 174 m³). A hidegvízi értékek a melegvíz adatainál jóval kisebbek, mert hiányzanak a melegvízkedvelő fajok. Szerző felemlíti azt az érdekességet, hogy három pelagikus Bacillariacea faj maximális előfordulása a melegvíz idején a vizsgálati években mindig ugyanazon időre esett, s az évi eltérések is azonosak voltak. Minthogy e tanulmányban a biomassza számítások során felhasznált e/l adatok a népességsűrűség középértékét fejezik ki, a fitoplankton biomasszájának vertikális megoszlásáról néni nyújtanak képet.

Actions (login required)

Edit Item