A letépett lomblevél kiszáradásmenetének élettani vizsgálata

Felföldy, Lajos (1955) A letépett lomblevél kiszáradásmenetének élettani vizsgálata. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 23. pp. 111-154. ISSN 0365-3005

Preview

Text 119_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_23.pdf Download (33MB) | Preview

Abstract

A növényekről letépett lomblevelek kiszáradása standard körülmények között is különféle. A kiszáradás menete függ a növény fajától, korától, felnevelése körülményeitől, de függ a levél korától, a növényen való helyzetétől, sőt napi ritmusa is van. Feladatunkul tűztük ki, hogy egyrészt megpróbálunk magyarázatot találni a kiszáradási görbe (a letépés után szárított levél víztartalmának változása az idő függvényében) sokféleségére, másrészt álláspontot igyekszünk kialakítani gyakorlati felhasználhatóságát illetőleg. Kísérleteink során az alábbiakat állapítottuk meg: 1. A növények letépett levelének kiszáradási görbéje valóban a fent felsorolt tényezők függvénye. Egyik tényezőre nézve sem lehet egységes és általános, minden fajra érvényes szabályt felállítani. Az inszerció, a napszakos, vagy kor szerinti változás más-másképpen játszódik le fajok szerint. 2. A letépett levél vízmegtartó képességének kialakításában is szerepet játszik az élő protoplazma. A transpiráció (az intakt növény életjelenség számba menő vízleadása) és a kiszáradás (a letépett levél passzív vízvesztése) közti összefüggés nem egyszerű. A két folyamat kvantitatív különbsége a növényfajok környezettani igényeivel megérthető és filogenetikai jelentősége is van. 3: Mérgezési kísérleteinkkel (kloroform, éter, formaldehid, karból) bebizonyítottuk, hogy a letépett levelek víztartó képessége életjelenségeikkel függ össze : a gőz alakjában ható mérgek megszüntetik, vagy minimálisra csökkentik azt. Nyálka-anyagok jelenléte, vagy a párolgás akadályozónak feltételezett szőrözet sem módosítja ezt a tapasztalatunkat. 4. Az epidermisz döntő szerepét két ténnyel bizonyítottuk : Egyrészt a megnyúzott, vagy be vagdalt epidermiszű levelek víztartó képessége mondhatni megszűnt, másrészt a víz-visszatartó képességet döntően befolyásoló mérgezés után még nem szűnik meg a levél szöveteinek C02 leadása, tehát feltehető, hogy csupán epidermiszük károsodott. 5. Különleges kiszáradási görbét, napi ritmust és kiszáradás ellenállást találtunk a Chenopodium album esetében, melynek különleges vízforgalmi tulajdonságaira a transpiráció mérésekkel kapcsolatban is rámutattunk (Felföldy 1955). Feltevésünk szerint ennek a növénynek plazmahártyái kettős természetűek. Kedvező vízellátás mellett a határhártya kialakításában - szemben a szokásos plazma-szkémákkal - a lipoid természetű kolloidokon kívül hidrofil fehérjék is résztvesznek, melyek előrehaladottabb kiszáradáskor elvékonyodó vízburkuk révén mindinkább a lipoid csoportoknak engedik át a vezető szerepet a határhártya kialakításában. így jutottunk arra a gondolatra, hogy a vízmegtartó képesség kialakításáért elsősorban az élő epidermisz plazmájának vízpermeábilitása (vízfelvevő és leadóképessége) felelős. 6. Permeábilitás kísérleteink során bebizonyítottuk, hogy egyrészt a szárítás és a hő, másrészt a kloroform-kezelés a levélszövet anyag és vízleadó képességét növeli. Újabb bizonyítékokat szereztünk a Chenopodium album plazmájának kettős természetére is. 7. Dolgozatunk végén a problémát illető kísérleti munka gyakorlati perspektíváit tárgyaltuk.

Actions (login required)

Edit Item