Horizontális kémiai vízvizsgálatok 1950 és 1952 nyarán a Balaton különböző biotópjaiban és néhány beömlő patak torkolatánál

Entz, Béla (1953) Horizontális kémiai vízvizsgálatok 1950 és 1952 nyarán a Balaton különböző biotópjaiban és néhány beömlő patak torkolatánál. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 21. pp. 29-48. ISSN 0365-3005

Preview

Text 33_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_21.pdf Download (19MB) | Preview

Abstract

1950 és 1952 nyarán fizikai vizsgálatokat és kémiai analíziseket végeztünk horizontálisan Fűzfőtől Keszthelyig a Balaton különböző biotópjaiban. A gyűjtőhelyeket az 1. és 2. ábra, az analízisek eredményét az 1. táblázat tünteti fel. 35 jellegzetes vízminta analízisét grafikusan ábrázoltam (2. ábra), mely célból új ábrázolási módszert dolgoztam ki. E módszer lényege, hogy gyűjtési évenként az egyes tulajdonságok észlelt maximális értékét 100-nak, minimális értékét 0-nak vettem, a köztes értékeket pedig a maximális és minimális érték közötti különbség %-ának megfelelő értékkel ábrázoltam. Például a pH maximuma 8,78 (= 100 egység), minimuma pedig 7,8.5 (= 0 egység), a kettő közötti különbség 0,93 (= 100%). Ekkor a pH 8,00-at úgy számítom ki, hogy 8,78 —7,85-öt (vagyis 0,93-at) 100%-nak véve, a 8,00-7,85 (= 0,15) megfelel 16,1%-nak, amit a rajzon a mellékelt skála szerint 16,1 egységgel ábrázolok. Az ábrához mellékelt 2. táblázat abszolút-értékekben mutatja az egyes tulajdonságok maximális és minimális értékeit, melyek segítségével a rajzból az abszolút értékek is visszaszámíthatok. Az így vázolt módszer előnyei a következők : 1. A legkülönbözőbb természetű (fizikai, kémiai, biológiai) tulajdonságok korlátlan számban és tetszésszerinti nagyságrendben való együttes ábrázolására alkalmas. 2. Ezzel a módszerrel az igen kis és a nagy változásokat feltüntető tulajdonságok egyformán érzékeltethetők, ami hatásaik vizsgálatánál (pl. jelen esetben az élővilágra gyakorolt hatások) új áttekintési lehetőséget nyújt (minimumfaktor !). , Megállapítható volt a vizsgálatok során, hogy a kapott szélsőséges (maximális és minimális) értékeket csaknem minden vizsgált tényezőnél a parti vizekben kaptuk, míg a nyíltvízi értékek közepesek és elég egyenletesek voltak. Különösen szélsőséges fizikai és kémiai tulajdonságokat feltüntető biotópok a Balaton nyíltvízével összehasonlítva : 1. A beömlő patakok vizei (igen magas Ca++ , HCO₃-, Mg++, NO₃- és össznitrogén, viszont igen alacsony hőmérséklet, pH, oxigénfogyasztás, proteidammónia és elektromos ellenállás). 2. A Zalatorok (igen magas elektromos ellenállás, viszont igen alacsony Mg++, NH₄+, SiO₃-- , PO₄-- és SO₄--). 3. A nádasok mögötti mocsaras jellegű területek (igen magas NO₂-, NH₄+, Fe++ és szabad CO₂, viszont igen alacsony NO₃- és pH). 4. A somogyi part sekély homokstrandjának a vize (igen magas oxigéntelítet’tség, hőmérséklet, pH és CO₃-, viszont igen alacsony Ca++ és HCO₃ tartalom). A Balaton nyíltvizében kapott értékek csaknem mindig közepesek voltak, és jórészük (pl. pH, T, O₂ %, Ca++, Mg++, Na+ stb.) a Balaton egész területén csaknem egyenletes értékeket tüntetett fel. Egyes tulajdonságok azonban a Fűzfő-Keszthely-vonal mentén, tehát a Balaton hossztengelyében emelkedő, vagy csökkenő tendenciát mutattak. így Fűzfőtől Keszthelyig emelkedett a proteidammónia és az össznitrogén, viszont csökkent a PO₄---, SiO₃-- és a SO₄-- mennyisége. A Balaton nyíltvizének e regionális változásai a víz áramlási viszonyaival karöltve idézhetik elő részint közvetlenül, részint a vízinövényekre és a hal táplálékállatokra gyakorolt hatásuk következtében, hogy a Balatonban a területegységre eső halfogás Fűzfőtől Keszthelyig növekszik, és, hogy a keszthelyi vizeken a süllő színe, alakja és növekedése más, mint a Balaton többi részében. E kapcsolatoknak és számos más, a környezeti tényezők és a Balaton termelőképessége közötti összefüggésnek a kivizsgálása a jövő kutatás fontos feladata lesz.

Actions (login required)

Edit Item