Entz, Béla (1951) Kísérletek balatoni halak vízen kívüli tartására («levegőtűrésére») és szállítására. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 20. pp. 171-174. ISSN 0365-3005
|
Text
175_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_20.pdf Download (1MB) | Preview |
Abstract
A Balaton gazdaságilag jelentős halai közül a süllő «levegőtűrése», vagyis vizen kívüli tarthatósága a legkisebb. Utána következik a küsz, a varsinta, majd a keszegfélék és a sügér. Legellenállóbbak a csuka, harcsa, kárász és compó. Gyakoriságuk és piacképességük következtében a balatoni halak közül osak a 15-20 dekás, vagy annál nagyobb keszegfélék alkalmasak 0-+5 C°-os hőmérsékleten 1-1.5 órás vizenkívüli szállításra és teleltetoben való tárolásra. Számításba kell még venni a tihanyi belső-tavi kárász tárolási lehetőségét is. Alacsony hőmérsékleten, vagyis télen a halak «levegőtűrése» sokszorosa a nyárinak (0-+5, ill. 22-27 C°). A «véres keszeg» bevérzései vízbetétei után 2-3, de legkésőbb 10-14 nap múlva nyomtalanul felszívódnak.
Item Type: | Article |
---|---|
Subjects: | Q Science / természettudomány > QL Zoology / állattan |
Depositing User: | Edina Fejős |
Date Deposited: | 12 Jul 2024 08:52 |
Last Modified: | 12 Jul 2024 08:52 |
URI: | https://real.mtak.hu/id/eprint/199988 |
Actions (login required)
![]() |
Edit Item |