Kísérletek balatoni halak vízen kívüli tartására («levegőtűrésére») és szállítására

Entz, Béla (1951) Kísérletek balatoni halak vízen kívüli tartására («levegőtűrésére») és szállítására. A Magyar Tudományos Akadémia Tihanyi Biológiai Kutatóintézetének évkönyve, 20. pp. 171-174. ISSN 0365-3005

Preview

Text 175_cut_MTA_TihanyiBiologiaiKutIntEvkonyve_20.pdf Download (1MB) | Preview

Abstract

A Balaton gazdaságilag jelentős halai közül a süllő «levegőtűrése», vagyis vizen kívüli tarthatósága a legkisebb. Utána következik a küsz, a varsinta, majd a keszegfélék és a sügér. Legellenállóbbak a csuka, harcsa, kárász és compó. Gyakoriságuk és piacképességük következtében a balatoni halak közül osak a 15-20 dekás, vagy annál nagyobb keszegfélék alkalmasak 0-+5 C°-os hőmérsékleten 1-1.5 órás vizenkívüli szállításra és teleltetoben való tárolásra. Számításba kell még venni a tihanyi belső-tavi kárász tárolási lehetőségét is. Alacsony hőmérsékleten, vagyis télen a halak «levegőtűrése» sokszorosa a nyárinak (0-+5, ill. 22-27 C°). A «véres keszeg» bevérzései vízbetétei után 2-3, de legkésőbb 10-14 nap múlva nyomtalanul felszívódnak.

Actions (login required)

Edit Item