A fémek tulajdonságainak jellemzése a fajlagos alakváltozás mintájával

Gillemot, László (1966) A fémek tulajdonságainak jellemzése a fajlagos alakváltozás mintájával. MŰSZAKI TUDOMÁNY : A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 37 (1-2). pp. 9-32. ISSN 0027-5085

Preview

Text 12_PDFsam_MUSZTUD_37.pdf - Published Version Download (12MB) | Preview

Abstract

A dolgozat egy hosszabb kutatási periódus részeredményeit kísérli meg egységes képbe összefoglalni. Egy-egy fejezete egy-egy nagyobb kísérletsorozat eredményeit csak kivonatosan tartalmazza. A tárgyalt kísérletsorozatok fő célkitűzése annak megállapítása volt, hogy lehetséges-e a fémek törésének folyamatát egységes képbe foglalni és egyértelmű összefüggést találni a törés során lejátszódó makroszkopikus és szubmikroszkopikus folyamatok között. A törési jelenségek — legalábbis a vizsgált határok között — egyértelműen leírhatónak látszanak a próbatestre ható külső erő fajlagos munkájának a segítségével. A fémek és ötvözetek törése az igénybevétel módjától függően különböző feszültségen történik. A töréshez szükséges fajlagos munka minden esetben három részre bontható. Ezek: a rugalmas alakváltozás, a képlékeny alakváltozás és a repedésterjedéshez szükséges fajlagos munka. A repedés terjedéséhez szükséges munka függvénye a terhelő feszültségnek. A terjedő repedés létrejöttéig szükséges munka azonban egy az anyagra jellemző állandó érték. Egy adott fém vagy ötvözet fajlagos munkája a terjedő repedés létrejöttéig az anyagra jellemző szám, amely legalábbis a nagy képlékeny alakváltozással rendelkező anyagoknál független a rácshibáktól. Ezért az igen tiszta fémek képlékeny alakváltozásához szükséges munkából a tökéletes térrácsú egykristályok szilárdsága elég nagy pontossággal kiszámítható. Mivel a fajlagos törési munka független a rácshibáktól, a nemesített acélok fajlagos törési munkája széles határok között független a megeresztési hőmérséklettől.

Actions (login required)

Edit Item