Táncszerkezet és motívumhasználat Jakab József pontozóiban

Fügedi, János (2005) Táncszerkezet és motívumhasználat Jakab József pontozóiban. In: Zenetudományi dolgozatok 2004-2005. MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, pp. 259-317.

Preview

Text Fugedi_Tancszerkezet_es_motvumhasznalat_ZTD_2005.pdf Download (2MB) | Preview

Abstract

A tanulmány a magyarszentbenedeki születésű Jakab József három pontozó táncfolyamatát vizsgálja. A munka elsődleges célja a táncszakaszok szerkezetének felállítása, a motívumhasználat módjainak bemutatása és a tánc nagyobb egységeinek megállapítása. A tánc motivikai szegmentálásán túl a felvázolt problémák miatt a motívumok rendszerezésre, katalogizálására a dolgozat nem törekszik. Az általános motívumelmélet szempontjából a dolgozat felvetette: - tánctípusok közötti összehasonlítás esetén a főhangsúly szerint megállapított motívum-gyökökre alapozott rendezés motívumrendi redundanciához vezethet; - nagyon bő motívumvariálódás esetén érdemes lesz az önállóan nem ismétlődő, motívumnál kisebb struktúrák szerveződéseit vizsgálni. Jakab József három bemutatott pontozójának motivikai és szerkezeti elemzése alapján a pontozó motívumok eddig is ismert tematikus és funkcionális elkülönülésén túl a általános észrevételeket tehetők. A motívumok kapcsán megállapítható: - a lábfigurázó gerinc- és a lábfigurázó zárómotívumok között a tematikai korreláció alacsony, míg a csapásoló gerinc és csapásoló záró motívumok között magas; - mind a lábfigurázó, mind a csapásoló zárómotívumok két motivikai alstruktúrára bonthatók, amelyek közül az elsők eltérőek, a másodikba tartozók egymáshoz hasonlóak és erősen sematizáltak; - a táncos sajátos motívumvariálási elve az elölről variálás és a betoldás. A táncszakaszok általános jellemzői: - szerkesztési alapelv a térbeli szagittális szimmetria, amelyet többnyire a motívumok szimmetrikus ismétlésével hoz létre a táncos; - a gerincmotívumok és a hozzájuk illesztett zárómotívumok között a tematikai korreláció alacsony, a kapcsolati korreláció magas; - a szakaszok szerkesztési módjai igen változatosak; - a szerkezeti változatosság az ismétlési módok gazdag alkalmazásának, a téma- és zárlatbővítéseknek, valamint a motívum-összetételekkel való játéknak köszönhető. A táncfolyamatok általános jellemzői: - a vizsgált pontozók három fő részre bonthatók: lábfigurázó kezdő, lábfigurázó és csapásoló pontokból álló középső, és csapásoló záró részre; - a lábfigurázó és csapásoló táncszakaszokból álló részek szakasz-sorrendje és a szakaszok tartalma többnyire kötött; - a középső rész biztosít teret az egyéni táncalkotásnak: a másik két részhez képest újabb motívumokat tartalmazó szakaszok jelenhetnek meg, a lábfigurázó vagy csapás részek motívumai térhetnek vissza azonos vagy variált formában, a kötött részektől eltérő ismétlési mód eredményeként újabb szerkezeti séma alakulhat ki, és a változhat a kötött rész szokásos motívum-zárlat kapcsolata. A tánc több szinten (szubmotívum, motívum, szakasz, rész) erősen formulákhoz kötött, a változatosság hatását a pontok igen sokoldalú szerkesztése, a gerinc-zárlat mozgástematikai divergenciája, és a középső táncrész másik kettőhöz viszonyított magas motívum- és szerkezetalakítási szabadságfoka hozza létre.

Actions (login required)

Edit Item