Vezérszerep, küldetéstudat és a kiúttalanság tapasztalata Ady lírájában (1908-1911).

Boka, László (2024) Vezérszerep, küldetéstudat és a kiúttalanság tapasztalata Ady lírájában (1908-1911). In: Teremtő tudomány. Határsávok . Savaria University Press, Szombathely, pp. 244-261. ISBN 978-615-6489-36-4

Preview

Text TeremtoTudomany_2024_SavariaPress_Boka_Ady_244_262.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview

Abstract

Köztudott, hogy egyfajta irodalmi vezérszerepet már a költő kortársai is kanonizáltak Ady Endre életében: a korát megelőző látnokét, a társadalma állapotait bíráló mandátumos költőét, vagy éppen az ellenfelek révén a vádként hangoztatott „hiszterikus zseni” portréját. Mindezt természetesen nem függetlenül Ady önkanonizáló, önaposztrofáló soraitól poézisben és publicisztikában, élete, működése első évtizedeinek erőteljes nyilatkozataira figyelve. Tény azonban, hogy az életművel foglalkozó szakemberek, monográfusok, irodalomtörténészek is jóval ritkábban figyeltek a helyét nem lelő, nemcsak a világgal és környezetével, hanem önmagával is hadakozó, őrlődő, elbizonytalanodó és kiútkereső emberre, kevéssé foglalkoztak a kiúttalanság tapasztalatát is verseibe foglaló alkotó árnyaltabb arcképének a megrajzolásával, aki magánleveleiben egy végtelenül magányos, esendő, kétségbeesett egyént is elénk rajzol. Az alábbiakban ennek a kérdéskörnek a jobb megvilágítására törekszem.

Actions (login required)

Edit Item