Professzionális történész a dilettáns szerepében: Marczali Henrik 1912-es alkotmánytörténeti vitája

Törő, László Dávid (2024) Professzionális történész a dilettáns szerepében: Marczali Henrik 1912-es alkotmánytörténeti vitája. PER ASPERA AD ASTRA: A PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM MŰVELŐDÉS- ÉS EGYETEMTÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEI. ISSN 2064-6038 (In Press)

Text Marczali 1912_tld.pdf - Draft Version Restricted to Registered users only Download (848kB) | Request a copy

Abstract

A tanulmány elsődleges célja egy elfeledett alkotmánytörténeti vita rekonstruálása és értékelése. Marczali Henrik német nyelven 1910-ben magyar alkotmánytörténeti, 1911-ben pedig alkotmányjogi szintézist készített, ráadásul egy rangos könyvsorozat keretén belül. Marczali megbízatása kiváltotta a hazai közjogászok (Polner Ödön, Ferdinándy Gejza, Eöttevényi-Nagy Olivér, Schiller Bódog, Csekey István) haragját, akik nem nézték jó szemmel, hogy egy történész ír közjogi kérdésekről, mégpedig külföldi közönség számára. 1912-ben először publicisztikában, majd folyóiratokban támadták Marczali felfogását, különösen azokat a gondolatait, amelyeket a Szent Korona-tanról közölt. Marczali radikálisan új értelmezését adta a dualizmus idején elterjedt, nacionalista és történetietlen koronatannak – a szerző tragédiája azonban, hogy ezt nem történeti műben tette, így a közjogászok könnyen lesöpörhették érvelését, mondván, nem illetékes az alkotmányjog területén. Tanulmányom a vita rekonstruálásán, a felek érvelésének bemutatásán kívül arra is választ keres, hogy miért vált elfeledetté ez az összecsapás később, és milyen tanulságok vonhatók le mindebből a professzionalizációs diskurzusokra nézve? Fő állításom ezzel kapcsolatban, hogy a szakmák beszédmódja és besorolásai (szakember-dilettáns) egyaránt járhatnak pozitív és negatív következményekkel: egyrészt távol tarthatják a szakmától a valóban dilettáns és káros nézeteket, ám olykor innovatív gondolatokat megfogalmazó kívülállókat is peremre szoríthatnak. | The primary aim of this study is to reconstruct and evaluate a forgotten debate in constitutional history. Henrik Marczali wrote in German a synthesis of Hungarian constitutional history in 1910 and a synthesis of Hungarian constitutional law in 1911, as parts of a prestigious book series. Marczali's project angered Hungarian scholars of public laws (Ödön Polner, Gejza Ferdinándy, Olivér Eöttevényi-Nagy, Bódog Schiller, István Csekey), who did not accept that to a historian is writing on public law for a foreign audience. Marczali gave a radically new interpretation of the nationalistic and unhistorical doctrine of the Holy Crown, that had been prevalent during the dualist period - but the tragedy of the author was that he did not do this in a historical work, so that scholars of public law could easily dismiss his arguments as not being competent in the field of constitutional law. In addition to reconstructing the debate and presenting the arguments of the opposing sides, my study also seeks to answer the question of why this confrontation was later forgotten, and what lessons can be drawn from it for the discourse on professionalisation? My main claim in this respect is that professional discourse and classification (disctintion between professionals and outsiders) can have both positive and negative consequences: on the one hand, this discourse can keep away from the profession truly harmful views, but they can also sometimes marginalise outsiders who otherwise express innovative ideas.

Actions (login required)

Edit Item