Politikai normativitás és szocializmus Michel Henry gondolkodásában

Marosán, Bence Péter (2023) Politikai normativitás és szocializmus Michel Henry gondolkodásában. In: „A politikum fenomenológiája”. ELTE BTK Filozófia Intézet Az ELTE BTK Filozófia Intézet és a Magyar Fenomenológiai Egyesület közös konferenciája, 2023. május 30-június 1, ELTE BTK Filozófia Intézet. (Unpublished)

Preview

Text Politikai normativitás és szocializmus Michel Henry gondolkodásában-2023.pdf Download (215kB) | Preview

Abstract

1915-ös, A szociáldemokrácia válsága (Die Krise der Sozialdemokratie) c. híres írásában Rosa Luxemburg a következőket írta: „Friedrich Engels egyszer ezt mondta: ’A burzsoázia keresztúthoz érkezett: vagy átmenet a szocializmusba, vagy visszahuzanunk a barbárságba’.” Később szállóigévé vált formában ez így őrződött meg: szocializmus vagy barbárság. Ez az alternatíva kísért Michel Henry hamisítatlanul egyedi Marx-értelmezésének sorai között; ezt olvashatjuk ki a modernkori barbárság fölött mondott kritikájából, és egy humanistább társadalom megszületése iránti reményeiből. Henry, ezzel kapcsolatos írásaiban részben a kapitalizmus és a modernkori tudományosság fölött mond ítéletet: ezek központjában, mint mondja, a kalkuláló és eltárgyiasító racionalitás áll, amely embert és természetet egyaránt eldologiasít, ezeket kiforgatja lényegükből. (La Barbarie, 1987). Ez az eltárgyiasítás, illetve eldologiasítás alkotja a modernkori barbarizmus lényegét, mely Henry szerint nem vezethet máshova, csak tragédiába. Ezzel állítja szembe Marx emancipatorikus gondolatait, amelyeket Henry úgy értelmez, hogy az ember, és általában az önaffektív élet el nem tárgyiasítható, és – ha lényegét meg akarjuk őrizni – el nem dologiasítható, spontán és kreatív mozzanatait emeli ki, és ezek felszabadítását tűzi ki végső céljául. A szocializmusnak ezen meg nem hamisított, belső, önaffektív és kreatív életre alapozott társadalomnak kellene lennie – véli Henry, Marx nyomán. (Marx I-II, 1976, Le socialisme selon Marx, 2008). Michel Henry szerint a kapitalizmus egy torz normarendszert instituál, kényszerít rá az életre; egy olyan torz normativitást, amely lényegénél fogva eltorzítja az immanens életet, és barbárságba vezet. A politikai emancipáció az immanens élet felszabadításaként értendő, és az élet belső, eredeti, autentikus normativitásának helyreállításaként, valamint egy olyan társadalmi rend kialakításaként, amely a legkedvezőbb kereteket biztosítja az autentikus normativitás megnyilvánulása és működése számára. Az előadásban azt a tézist szeretném prezentálni, hogy Henry fenomenológiája lényegileg politikai fenomenológia, tehát, hogy Henry látszólag a politikától független töprengései az önaffektív életről hogyan vezetnek nála szükségszerűen, kikerülhetetlenül bizonyos politikai következtetésekhez, melyekhez Marxban talál legközelebbi szövetségesére.

Actions (login required)

Edit Item