Közösségi döntések és közösségi identitás. Egy fenomenológiai megközelítés kísérlete Husserl, Heidegger, Ricoeur és Tengelyi nyomán

Marosán, Bence Péter (2023) Közösségi döntések és közösségi identitás. Egy fenomenológiai megközelítés kísérlete Husserl, Heidegger, Ricoeur és Tengelyi nyomán. In: „Személyes azonosság, narrativitás, emlékezet”. ELTE BTK Filozófia Intézet Az ELTE BTK Filozófia Intézet tanévnyitó konferenciája, 2023. szeptember 19-20, ELTE BTK Filozófia Intézet. (Unpublished)

Preview

Text Közösségi döntések és közösségi identitás-Marosán-2023.pdf Download (302kB) | Preview

Abstract

„Az ego úgyszólván egy történet egységében konstituálja önmagát” – szól Husserl Kartéziánus elmélkedések c. művének híres, sokat idézett helye (§37). Az ego viszont, akiről szó van, Husserl számára végső soron lényegileg interszubjektív lénynek bizonyul. Az ego lényegileg közösségi lényként, tehát valamely konkrét közösség tagjaként konstituálja önmagát. A szóban forgó közösséghez szintén tartozik egy történet – a közösségek szintén egy történet egységében fogják fel magukat. Individuális és kollektív identitásunk pedig nem csak tőlünk független események közegében, passzívan formálódik, hanem döntéseink lényegi hatással vannak az identitás individuális és kollektív szintjének alakulására. Másképpen megfogalmazva: bizonyos mértékig mi magunk vagyunk azok, akik ilyenné vagy olyanná tesszük magunkat döntéseinken keresztül. Döntés és identitás között, Husserl után, már Heidegger is lényegi kapcsolatot látott, mind az individuális, mind a kollektív szinten. Míg a Lét és időben a kollektív tulajdonképpeniségre, és vele együtt a kollektív identitásra éppen csak utal, addig az 1934-es, nyári szemeszteri „A logika mint a nyelv lényegére irányuló kérdés” („Logik als die Frage nach dem Wesen der Sprache”) c. szemináriumának szövegeiben ezt a kérdést közelebbről, behatóbban tanulmányozza. Heidegger szerint egy nép kollektíve is folyamatosan döntéseket hoz, és kollektív szinten is egzisztálhat tulajdonképpeni és nem-tulajdonképpeni módon, elvétheti a vele szembekerülő történelmi kihívásokat, vagy éppen adekvát módon válaszolhat azokra. A kollektív identitás és döntéshozatal ezen korai kezdeményezései nyertek nézetem szerint tartalmasabb, részletesebb és gazdagabb megfogalmazást a narratív identitás Ricoeurnél található koncepciójában, majd ennek Tengelyinél megjelenő újraértelmezésében. Ricoeur különböző vonatkozó műveiben, de különösen az Idő és elbeszélésben (Temps et récit I-III) különös hangsúlyt fektet arra, hogy a történelem különböző szintjeit összekösse, és megmutassa, hogyan szövődnek össze az individuális döntések, események, történetek egy társadalmi történelem feszültségteljes, soha nem teljesen problémamentes egységében. Tengelyi ezt a koncepciót egészítette ki az uralhatatlan értelemképződés gondolatával – mely a közösségi, interszubjektív szinten is jelen van, sőt, Tengelyi szerint ott van jelen csak igazán. Előadásomban ennek a négy koncepciónak egyes elemeit hasznosítva szeretnénk megmutatni, hogy a kortárs vonatozó empirikus szociológiai vizsgálatok eredményeit is figyelembe véve, milyen módon ragadható meg fenomenológiailag közelebbről az egyéni és a kollektív identitás és döntéshozatal viszonya közelebbről, illetve, a fentebb említett eredményeket figyelembe véve, hogyan artikulálható újra a szóban forgó problémakört felölelő fenomenológiai munkaterület.

Actions (login required)

Edit Item