A magyar történelemdidaktika múltja és jeles személyiségei III. : A pozitivizmustól a szellemtörténeten át a reformpedagógiáig (1920–1945)

Katona, András (2023) A magyar történelemdidaktika múltja és jeles személyiségei III. : A pozitivizmustól a szellemtörténeten át a reformpedagógiáig (1920–1945). TÖRTÉNELEMTANÍTÁS: ONLINE TÖRTÉNELEMDIDAKTIKAI FOLYÓIRAT, 14 (4). ISSN 2061-6260

Preview

Text 14_04_04_Katona.pdf Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial Share Alike. Download (769kB) | Preview

Abstract

Az addig egységes pedagógia tudománya a XVIII. század végén és a XIX. század elején kezdett differenciálódni nevelés- és oktatáselméletre, majd a didaktikából később kivált egy újabb tudományág, amely részben alkalmazott didaktikaként, részben pedig az egyes tantárgyak speciális oktatási kérdéseinek kutatójaként határozta meg tematikáját. A didaktika és a frissen keletkezett metodikák között kölcsönös viszony alakult ki. A didaktika az egyes szakmódszertanok eredményeiből általánosított, viszont a metodikák ezen általánosításokat adaptálták, alkalmazták, és a tanítás-tanulás sajátos törvényszerűségeit is kutatták az egyes tárgyak oktatásában. Így jutunk el a metodikától a szakmódszertanokon és a tantárgyi pedagógiákon át a szakdidaktikákig. A történelem tanításának és tanulásának kérdéseiről szóló tudományos igényű művek a német nyelvterületen a XIX. század első felétől, Magyarországon pedig a dualizmus korától jelentek meg, a második világháború utáni évtizedekben pedig a történelemdidaktika külföldön és itthon is többé-kevésbé önálló tudományággá vált – nyugaton inkább a történettudományhoz, nálunk talán jobban a pedagógiához kapcsolódva. Ezt a fejlődési utat[1] tekintjük át a kezdetektől napjainkig tantárgyunk tanításának kutatástörténetét feltárni szándékozó sorozatunkban, elsősorban a legjelentősebb hazai szerzők munkásságára, főleg szintéziseire alapozva. A Horthy-korszak a történelemdidaktika kialakulásának az időszaka, melyben Dékány István jóvoltából megszületett az első igazi szintézisünk is. Ennek a korábban meglehetősen egyszínűnek ábrázolt időszakban a különböző irányzatok megjelenése és harca a jellemző. A pozitivizmust (valójában fakticizmust) bíráló szellemtörténeti irányzat a történelemdidaktikában is fokozatosan uralkodóvá válik, de a harmincas évek metodikai forrongása kedvez a különböző reformpedagógiai irányzatoknak is. Ezek közül az Új Iskola és a Cselekvés Iskolája hagy jelentősebb nyomot a történelemdidaktikánkban. A politikai befolyás növekedését jelzi, hogy szólnunk kell a történelemtanítás oktatáspolitikai hátteréről is, mely nemcsak a napi oktatási gyakorlatra, de a történelemdidaktikánkra is jelentős hatást gyakorol.

Actions (login required)

Edit Item