Viszontválasz Finszter Géza: "Honvédelem Rendvédelem" válaszcikkére

Parádi, József (2008) Viszontválasz Finszter Géza: "Honvédelem Rendvédelem" válaszcikkére. RENDVÉDELEM-TÖRTÉNETI FÜZETEK - ACTA HISTORIAE PREASIDII ORDINIS : TUDOMÁNYOS PERIODIKA (17). pp. 51-56. ISSN 1216-6774

Preview

Text RTF_XIVevf_17sz_051-056.pdf - Published Version Download (375kB) | Preview

Abstract

Az ezredfordulóra érdekes polémia alakult ki FINSZTER Géza és PARÁDI József között. A rendvédelem terminológia létrehozása PARÁDI Józsefhez kapcsolódik. A rendszerváltás időszakában – a kiüresedett pártállami terminus-technicus pótlásaként – jött létre a rendvédelem fogalma. Kezdetben a tudományos élet résztvevői egyöntetűen elfogadták és használták a fogalmat. A kilencvenes évek vége felé azonban egy csoport a rendészet kifejezéssel kívánta magát megkülönböztetni a többségtől, illetve a rendészet terminológiával kívánta helyettesíteni a már teljes körűen elterjedt rendvédelem kifejezést. Erre az időszakra azonban a magyar szak- és köznyelvben már egyaránt gyökeret vert a rendvédelem szóhasználat. A rendszerváltás után keletkezett valamennyi releváns jogszabály tartalmazza a fogalmat. A médiában és a privát kommunikációban is egyaránt elfogadottá vált a kifejezés használata. A rendészet fogalmát előtérbe helyezők „zászlót bontottak” és a maguk által kezdeményezett mozgalom élére álltak. Ezzel sikerült a – sajátos magyar vonásnak tekintett – megosztottságot a rendvédelem területére is bejuttatni. A rendészet kifejezést favorizálók kezdetben rá szerették volna venni a rendvédelem fogalom körének alkotóit, hogy módosítsák álláspontjukat a rendészet javára. Viszonylag gyorsan kiderült, hogy ez lehetetlen. A rendészet körül csoportosulók ugyanis modellekben gondolkodtak. Még pedig politikailag meghatározott modellt tekintettek a fogalomba tartozónak. Azokat a rendvédelmi formákat pedig, amelyek nem fértek bele ebbe – az egyébként szimpatikus – kritériumrendszerű modellbe, károsnak és rossz megoldásnak tekintették, amelyekkel a foglalkozás indokolatlan. Ezt a lényegében kirekesztő jellegű felosztást számosan nem kívánták elfogadni. Ezzel szemben ált ugyanis a befogadó tartalmú rendvédelem, amelynek az a lényege, hogy az emberi társadalom fejlődése során keletkezett valamennyi rendvédelmi formát a rendvédelem részének tekinti tértől és időtől függetlenül, és függetlenül attól is, hogy a mai fogalmaink szerint demokratikusnak, vagy diktatórikusnak tekinthetők. A rendvédelem terminus-technicus mellett kitartók úgy gondolják, hogy a már megtörténtet nem szabad utólagosan átértelmezni. Lehet egy modell szimpatikus, vagy unszimpatikus, attól azonban azt még vizsgálni kell. A kevésbé szimpatikus megoldásokból is lehet tanulni, ha mást nem a negatív tapasztalatokat. Nem lehet a XXI. század magyarországi etikai megfontolásai és jogi szabályozásai alapján pálcát törni más népek és korok által megvalósított rendvédelme felett. A rendvédelem fogalmát használók nem hajlandók elfogadni azt a megközelítést, amely egy kritérium rendszerhez való viszony alapján kívánja minősíteni a térben és időben eltérő rendfenntartási módozatokat. A rendészet terminológiáját meghirdetők – akik a kifejezést a lét világháború között alkotó neves magyar jogtudóstól MAGYARY Zoltántól – vették át látva, hogy nem sikerül a befolyásuk alá vonni a szakterület művelőinek jelentős részét és belátva, hogy történelmi távlatokban az általuk képviselt rendészet fogalom értelmezhetetlen a felosztásra törekedtek. Nevezetesen azt hirdették meg, hogy történelmi tekintetben a rendvédelem helytálló, míg napjainkban a rendészet. Hozzá is láttak a rendvédelem tartalmának a kisajátításához. Átértelmezték a rendészet fogalmát, amely hagyományosan a jogtudomány közigazgatási jogágának a részét képezi. Ráfogták a rendvédelemre – minden alapot nélkülöző módon –, hogy az kizárólag a rendfenntartásának militáns részével kíván foglalkozni. A rendvédelem fogalom létrehozói és művelői azonban soha nem állították ezt, hanem a rendvédelmet olyan szakterületnek tekintették, amely mögött a tevékenység megvalósítása és fejlesztése érdekében művelt tudományágak sora áll a jogtudománnyal kezdődően a kriminálszociológián és a kriminálpedagógián keresztül a csapaterős rendvédelmi tevékenység vezetéselméletiével bezárólag. A rendvédelem fogalomkörében békésen megférnek a különböző, de egyenrangúnak tekintett tudományágak. A művelésükre minden bizonnyal szükség van. Ha nem így lenne, nem került volna sor a tudományág gondozására. Helytelen tehát egy szakterület művelését egy másik favorizált tudományág képviselői által gyakorolt kegyes cselekedeten nyugvó engedélyhez kötni. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a rendészetet favorizálók a jogtudományt művelők által uralt terrénummá kívánják nyilvánítani a rendvédelem szellemi művelését rendészet elnevezéssel, ahol a jogtudomány mellett a más tudományágak képviselői csupán a tudomány másodrangú polgárai lehetnek. Mindezt a demokráciára és a jogállamiságra hivatkozva kívánják érveikkel alátámasztani. E huzakodásban számos érv és álérv született. Az egyik ilyen téveszme, hogy a militáns elemeket tartalmazó rendvédelem a diktatúrák sajátja és csakis káros lehet. E kancsalul festett, rózsaszín egekbe révedő elképzeléssel, szemben áll a valóság. Például a Nagy Francia Forradalom óta Franciaországban – a militáns függelmi viszonyok szerint működő – Francia Nemzeti Csendőrség folyamatosan kiváló eredményeket ér el a rend fenntartása terén úgy, hogy tevékenysége teljes összhangban áll a demokráciával. A rendvédelem-rendészet témakörében zajló sajátos polémia újabb láncszeme PARÁDI József viszontválasza.

Actions (login required)

Edit Item