A baskír nyelv helye a török nyelvek között, és a baskír nyelv volgai bulgár kapcsolatai

Agyagási, Klára (2024) A baskír nyelv helye a török nyelvek között, és a baskír nyelv volgai bulgár kapcsolatai. In: Magna Hungaria nyomában – baskírok és magyarok. Studia ad archaeologiam Pazmanensia, A PPKE BTK Régészeti Tanszékének kiadványai; Studia ad Archeologiam Pazmaniensia. Magyar Őstörténeti Témacsoport Kiadványok (32; 10). Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK, Régészettudományi Intézet; Martin Opitz Kiadó; HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Magyar Őstörténeti Kutatócsoport, Budapest, pp. 55-71. ISBN 9786156388841

Preview

Text 05_agyagasik_baskirkonf_2024.pdf - Published Version Download (723kB) | Preview

Abstract

A szerző áttekinti a baskír név szemiotikai funkcióját a korai arab, ill. az Arany Horda után keletkezett történeti forrásokban, és megerősíti azt a korábbi vélekedést, hogy a baskír elnevezés denotátumai nem esnek egybe a tatárjárás előtti és utáni korokban. A mai baskír nyelv helyét a nemzetközi turkológiai szakirodalomra hivatkozva a török nyelvcsalád kipcsak ágának északi csoportjában jelöli ki, miközben elutasítja a baskír etnikum és nyelv párhuzamos lineáris leszármazását a családfa-modell alapján. A kipcsak törzs(ek) szövetségi rendszereit elemezve arra a következtetésre jut, hogy a délorosz sztyeppét a tatárjárás előtt uraló kipcsak konföderáció tagjai a 9. és 11. század között Ázsia eltérő földrajzi helyszíneiről érkeztek Kelet-Európába. A délorosz sztyeppén bekövetkezett a kései ótörök nyelvváltozatoknak a domináns kipcsak kód szerinti konvergens fejlődése, melynek eredményeképp létrejött egy több nyelvváltozatból álló középkipcsak nyelv. A cikk bemutatja a középkipcsak nyelv írott forrásait. Kiemelten foglalkozik a Codex Cumanicus náhány meghatározó nyelvi sajátosságával, minthogy ez a forrás közvetlenül a tatárjárás után keletkezett a Krímben, és a baskírok elődeinek Volga-vidékre való felvándorlása előtti korai középkipcsak nyelvállapotot rögzíti. A szerző célja olyan izoglosszák bemutatása volt a Codexben, melyek egyes középkipcsak nyelvváltozatok létét és azok baskírban való megőrződését, tehát a korai kipcsak sajátosságok kontinuitását szemléltetik. A Codex írásmódjának vizsgálata elvezette a szerzőt annak megállapításához, hogy a korai középkipcsak nyelvváltozatok valamelyikében fonetikai szinten létezett a nem első szótagi magánhangzóredukció. A Volga–Urál térségében kialakuló baskír nyelv a tatárjárást közvetlenül követő időszakban kapcsolatba kerülhetett a volgai bulgár keleti, Kámán túli nyelvjárásával. E volgai bulgár nyelvváltozat azonban szükségszerűen rövid időn belül szubsztrátumnyelvvé vált, és hatása mindössze a redukált magánhangzó-minőség fonematizálódását eredményezhette a korai középbaskírban. Nem szolgálhatott mintaként a teljes korai középbaskír magánhangzó-fonémarendszer zártabbá válási és redukálódási folyamatának kódmásolásához.

Actions (login required)

Edit Item