Lukács György és a marxizmus esztétikai fordulata

Marosán, Bence Péter (2024) Lukács György és a marxizmus esztétikai fordulata. In: TO 100 : A Történelem és osztálytudat 100 év távlatából. Replika könyvek . Replika Alapítvány, pp. 122-131. ISBN 9786156202017

Preview

Text TO100-Marosan.pdf - Published Version Download (197kB) | Preview

Abstract

Az emberi élet lényege a spontán kreatív örömteli alkotófolyamat – mindenekelőtt a művészi alkotás formájában. Ez az elképzelés sporadikusan, elszórva és elemeiben bár, de megtalálható Marx és Engels műveiben – mégpedig mindenekelőtt olyan korai írásaikban, mint a Gazdasági-filozófiai kéziratok és A német ideológia. Mindenesetre, a kutatók és a szélesebb filozófiai vagy érdeklődő, műértő közönség köreiben viták folynak arról, hogy az absztrakt elején idézett tétel mennyire kifejtetten és tudatosan volt jelen Marx és Engels gondolkodásában. E tétel kifejezetté, tudatossá és szisztematikusan is kifejtetté válását sok kutató leginkább a XX. századi neomarxizmus és Kritikai Elmélet idejére teszi, és ezen irányzatok szerzőihez köti. E tanulmányban azt az elképzelést szeretném képviselni, hogy a gondolat – mely szerint az ember lényege a művészi alkotótevékenység képessége, a művészetek értő befogadásának és a műalkotások kreatív előállításának tehetsége – Lukácsnál a Történelem és osztálytudat idején már biztosan jelen volt (pl. a Régi kultúra és új kultúra című 1919-es írásában); a korábbi, bizonyos fokig premarxistának tekinthető írások e gondolatot előkészítették, és Lukács egész életén keresztül ez az elképzelés volt munkásságának talán legfontosabb gondolata. Ezzel egyúttal elutasítom „a termékeny, nem dogmatikus fiatal Lukács” és „a terméketlen, dogmatikus, idős Lukács” szembeállítását, azt állítva, hogy Lu­kács életműve, mely középpontba az ember művészi alkotótehetségét állította, végig megőrzött egyfajta produktivitást, és az időskori nagy műveket, mint Az esztétikum sajátossága vagy A társadalmi lét ontológiájáról, hiba volna leértékelni a fiatalkori művekhez képest. Lukácsnak a marxizmus esztétikai fordulatában betöltött, kitüntetett szerepét némileg árnyalja, hogy Lukács barátja és „harcostársa”, Ernst Bloch szintén ebben az időben (1918) írja meg opus magnumát, Az utópia szellemét, melynek szintén a fentebb idézett gondolat az egyik alapvető megfontolása. Ezzel kapcsolatban Lukács korai, marxista fordulata előtti írásaiban a művészet ilyen marxista felfogásának irányába mutató motívumokat szeretném hangsúlyozni.

Actions (login required)

Edit Item