Továbbszolgáló katonák a pannoniai segédcsapatokban = Continuous Serving Soldiers in the Pannonian Auxiliaries

Kovács, Ágota Johanna (2024) Továbbszolgáló katonák a pannoniai segédcsapatokban = Continuous Serving Soldiers in the Pannonian Auxiliaries. HADTUDOMÁNYI SZEMLE, 17 (KSZ). pp. 79-93. ISSN 2676-9816

Preview

Text 06_kovacs_79-93_HSZ_2024_Kulonszam.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial. Download (197kB) | Preview

Abstract

Az ókori római hadsereg (exercitus) az évszázadok alatt komoly átalakuláson ment keresztül. Bár a hadsereg gerincét mindig is a római polgárokból álló legiók (legiones) képezték, a szövetséges népekből toborzott segédcsapatok (auxiliae) alkalmazására már a köztársaság korában is sor került. Augustus császár alapjaiban szervezte újjá az auxiliáris csapatokat. A birodalmi lakosság polgárjoggal nem rendelkező tagjai (peregrini) (körülbelül 75%) számára rendszeresítette a segédcsapatokbeli 25 éves fizetett szolgálatot (stipendium). A szolgálatot követően a tisztes elbocsátással (honesta missio) leszerelt katona (veteranus) oklevélben (diploma militare) rögzítve római polgárrá (civis Romanus) vált, illetve végkielégítést vagy földbirtokot kapott. Ezek az 500 vagy 1000 fős, reguláris, gyalogos (cohortes) és lovas (alae) fegyvernemekbe osztott segédcsapatok önálló taktikai egységekként váltak a birodalmi hivatásos haderő részeivé a császárkorban. A pannoniai, határ menti (limes/ripa) táborokban állomásozó segédcsapatok vizsgálatát kilencven feliratos forrás alapján végeztem el. Elsődleges célom az általános, 25 évnél hosszabb időt szolgáló katonák személyének azonosítása volt, illetve a továbbszolgálat lehetséges okainak vizsgálata: háború miatt későbbi leszerelés, társadalmi integráció kérdései vagy egyéb. A téma pannoniai példáit összbirodalmi összehasonlításban világítom meg, a teljes feliratos forrásanyag áttekintése mellett a hazai és a nemzetközi szakirodalom felhasználásával. | The ancient Roman army (exercitus) underwent a major transformation over the centuries. Although the backbone of the army was always made up of legions (legiones) of Roman citizens, auxiliaries (auxiliae) recruited from allied peoples were already employed in the Republican era. The emperor Augustus reorganised the auxiliaries from the ground up. He made it compulsory for non-citizen members of the imperial population (peregrini) (about 75%) to serve 25 years of paid service (stipendium) in auxiliary troops. After serving, a soldier who had been discharged with an honorable discharge (honesta missio) became a Roman citizen (civis Romanus), with a diploma (diploma militare), or received a severance payment or landed property. These auxiliary troops, divided into regular, infantry (cohortes) and cavalry (alae) regiments of 500 or 1000 men, became part of the imperial professional force as independent tactical units in the imperial era. The auxiliary troops stationed in the Pannonian camps of the bordermen (limes/ripa) were examined on the basis of ninety inscribed sources. My primary objective was to identify the identity of the soldiers who served for more than 25 years in general, and to investigate possible reasons for their continued service: later discharge due to war, issues of social integration or other. I will illuminate the Pannonian examples of the topic in a pan-Italian comparison, using a review of the complete inscriptional source material, as well as the domestic and international literature.

Actions (login required)

Edit Item