A közösség ereje: fiatal oktató-kutatók kollektív megküzdési gyakorlata a növekvő kutatási elvárások tükrében = The power of community: collective coping strategies among early career researchers in response to increasing research demands

Toarniczky, Andrea and Kun, Zsuzsanna and Juhászné Klér, Andrea (2025) A közösség ereje: fiatal oktató-kutatók kollektív megküzdési gyakorlata a növekvő kutatási elvárások tükrében = The power of community: collective coping strategies among early career researchers in response to increasing research demands. EDUCATIO, 34 (1). pp. 20-36. ISSN 1216-3384

Preview

Text 2063-article-p20.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution. Download (248kB) | Preview

Abstract

Jelen tanulmányunk célja, hogy mélyebb megértést nyújtson arról, hogyan birkóznak meg a fiatal oktató-kutatók (Early Career Academics, ECAs) a velük szemben támasztott növekvő kutatási teljesítményelvárásokkal. A cikk gondolatmenete a releváns szakirodalomban azonosított két kutatási hiányosságot kívánja orvosolni: egyrészt az egyéni megküzdésre való kizárólagos fókuszt, amely nem kérdőjelezi meg az egyénre hárított teljes felelősség jelenségét, másrészt a fiatal oktató-kutatók passzív, támogatáselfogadóként való jellemzését, amely figyelmen kívül hagyja a kölcsönös kollegiális kapcsolatok aktív keresésének és kialakításának kezdeményezését. A kutatás új megközelítést alkalmaz, és a kollektív megküzdés keretében vizsgálja a fiatal oktató-kutatók megküzdési gyakorlatát, ily módon kiegészítve az egyéni megküzdést vizsgáló kutatási eredményeket. A tanulmány két lépésben kívánja orvosolni a megfogalmazott hiányosságokat: (1) feltérképezi a csoportszintű kollektív megküzdési stratégiákat, amelyek természetüknél fogva megkérdőjelezik a teljes felelősség egyénre hárítását, valamint (2) a fiatal oktató-kutatókat a kollektív megküzdés proaktív közreműködőiként jellemzi, és ily módon mint lényegi egyéni megküzdési taktika túlmutat a társas támogatáson. A kollektív megküzdésben való részvétel és annak kezdeményezése olyan eszközként értelmezhető, amely lehetővé teszi a fiatal oktató-kutatók számára, hogy újraértelmezzék és átalakítsák az akadémiai környezet főbb jellemzőit anélkül, hogy nyíltan ellenállnának – ezáltal elkerülve annak veszélyét, hogy sebezhetőkké váljanak a rendszerrel szemben. = This study aims to develop a better understanding of how early career academics (ECAs) cope with the increased research productivity expectations. The two research gaps identified in the relevant literature – the exclusive focus on individual coping, while not questioning individual responsibilisation and seeing ECAs as just receiving support, neglecting the possibility of actively seeking mutual collegial relationships – were examined through the lens of collective coping. This paper addressed the identified gaps by (1) capturing different strategies for collective coping at the group level, which by their nature challenge individual responsibilisation as an exclusive characteristic of academia, and (2) describing ECAs as proactive contributors and beneficiaries of collective coping, thus actively contributing to the creation and maintenance of mutual collegial relationships. Participation and initiation of collective coping may be viewed as means for ECAs to challenge and alter the academia without overtly attempting to revolutionise it, which would expose them to the risk of becoming casualties.

Actions (login required)

Edit Item