A gofri neve

Blaskovics, Ákos and Fejes, László (2025) A gofri neve. MAGYAR NYELV, 121 (2). pp. 200-223. ISSN 0025-0228

Preview

Text Blaskovics_Fejes_MNy_25-2.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (472kB) | Preview

Abstract

A magyar gofri ‘rácsos mintázatú, két vaslemez között sült tésztalap’ eredete látszólag egyértelmű: az azonos jelentésű francia gaufre-ből származhat (ennek eredeti jelentése ’lép, méhsejt’). Amennyiben a szó valóban közvetlenül a franciából származik, mindenképpen sajátos helye van a magyar fonológiai struktúrájába adaptált szavak között, hiszen ez az egyetlen szó, melyben a szóvégi obstruens + r kapcsolat epitetikus i hozzáadásával küszöbölődik ki. A gofri származásával kapcsolatban a szakirodalom nem foglal határozottan állást: az etimológiai szótárak nem tartalmazzák, és olyan szakcikkről sem tudunk, amely eredetét vizsgálná. Az ismeretterjesztő irodalomban azonban találkozunk olyan állítással, mely szerint a szó lengyel közvetítéssel került a magyarba, azaz lengyel jövevényszóról van szó – ez esetben azonban a szó végén álló i nem epitetikus, hanem a lengyel többes számú alanyeseti végződésnek felel meg. A lengyel eredetre vonatkozó felvetés minden meglepősége ellenére meggyőzőnek tűnik, azonban érvelést nem tartalmazó és egyébként is megbízhatatlan forrásokban szerepel, így ellenőrzést igényel. Cikkünk elsődleges célja a gofri francia vagy lengyel eredetének eldöntése. Elsősorban kultúrtörténeti dokumentumok alapján amellett fogunk érvelni, hogy a szó valóban a lengyelből került a magyarba, így tővégi r esetében nincs példa a mássalhangzó-torlódások i-epitézissel való feloldására.

Actions (login required)

Edit Item