"...A bé küldött informationak vélünk való nem közlése..." : információk akadályozása és terjesztése a Békési Református Egyházmegyében a 18-19. század fordulóján

Hegyi, Ádám Alex (2014) "...A bé küldött informationak vélünk való nem közlése..." : információk akadályozása és terjesztése a Békési Református Egyházmegyében a 18-19. század fordulóján. ÚJ JEL-KÉP: TELEVÍZIÓ RÁDIÓ SAJTÓ, 34 (3). ISSN 0209-584X

Preview

Text hegyi_jel_kep_2014_u_154708.576454.pdf Download (224kB) | Preview

Abstract

A reformáció során Európában a protestáns egyházak különböző egyházigazgatási struktúrákat hoztak létre. A református egyház kormányzati rendszere Magyarországon nem teljesen követte a kálvini elveket, mert a 16. században Kálvin presbiteri egyházkormányzatot vezetett be, nálunk viszont az esperesi és superintendensi hivatal bevezetésével alá-fölérendeltségi viszonyt teremtettek, és a világi elemek egyházkormányzatba való bevonását ellenezték. Az alulról építkező egyház legfőbb intézménye nálunk is a gyülekezet lett, de történeti okokból az egyházközségek önállóságát az egyházmegyék és az egyházkerületek korlátozták. Természetesen ez a korlátozás össze sem hasonlítható a katolikus egyház centralizált egyházszervezetével. A 17. századtól kezdve a puritán és a presbiteriánus mozgalom képviselte a világiak egyházkormányzatba való bevonását, de a földesurak ellenezték a jobbágyok egyházkormányzati szerepvállalását. A 18. században, de főleg a Carolina Resolutio életbe lépése után megerősödött a világiak befolyása az egyházban, mert a református egyház csak gazdag nemesek támogatásával tudta érdekeit érvényesíteni. Így jött létre az ágensi hivatal és rendszeressé váltak a konventek, mert zsinatot hivatalosan nem lehetet összehívni. A konvent eredetileg nemesi birtokon tartott világiak megbeszélése volt, ahol az egyház megsegítéséről tanácskoztak, de egy idő után vezető egyházkormányzati szervvé vált. 1791-ben Sinai Miklós püspökké választásával kiéleződött a világiak és egyháziak közötti érdekellentét. A vita során alulmaradtak a tisztán egyházi vezetést támogatók (hyerarchikusok) a világiak térnyerésével szemben (kyriarchikusok), és a 19. század elejére a kálvinista egyházigazgatás teljes egészében laikusok és lelkészek közös kormányzati (presbiteri) rendszerévé alakult át, miközben megmaradt a hierarchikus kormányzati rendszer. Az 1791-ben létrehozott igazgatási struktúra egészen 1881-ig érvényben maradt a királyi Magyarország területén (Molnár Ambrus 1995). Tanulmányomban a református egyházigazgatás egyik középszintű intézményét, a Békési Református Egyházmegyét fogom részletesen bemutatni. Vizsgált időszakom 1791-1821 közötti évekre esik, mert a budai zsinat (1791) és a pesti konvent (1821) között eltelt időszak kimondottan érdekes az egyházkormányzat szempontjából, mivel ekkora szilárdult meg a világiak egyházkormányzati szerepe. De mielőtt rátérnék az elemzésre, néhány szót érdemes szólni a hazai református egyház kora újkori kormányzati rendszerében zajló információáramlásról. Mivel a kálvinista egyházszervezet alapvető kritériuma a gyülekezetben gyakorolt vallásosság, ezért az egyház struktúrája a hierarchikus rendszer ellenére csak enyhén volt centralizált. Az egyházkerületek éléről a superintendens az egyházmegyék vezetőinek, az espereseknek adott általában utasításokat, és az esperesek továbbították azokat az egyházközségek élén álló lelkészek számára. Az információ hivatalos útja, tehát többlépcsős volt, miközben az informális kommunikációs hálózatok egészen más alakzatokat vettek föl. Jó példa erre, hogy a lelkészek közvetlen kapcsolatot is ápoltak az egyházkerülettel. Szervezetszociológiai szempontból ez a rendszer nem volt hatékony, de mégsem omlott össze, mert sem az 1715. évi XXXI. törvény hatására, sem a Carolina Resolutio hatására nem semmisült meg (Szabó Zoltán József 2004: 79-82).

Actions (login required)

Edit Item