Mi történt velünk: magyar állattenyésztés?

Kralovánszky, U. Pál (2009) Mi történt velünk: magyar állattenyésztés? ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS TAKARMÁNYOZÁS, 58 (1). pp. 1-22. ISSN 0230-1814

Preview

Text 3_ISSN_1788-9979_vol_15_no_2_2022_223allattenyesztes_2009_58_1.pdf Download (456kB) | Preview

Abstract

Az elmúlt kilenc évtized alatt egymástól gazdaságpolitikailag alapvetően ellentétes négy időszak - 1918-1944 feudalista jellegű, 1945-48 átmeneti, 1949-1990 szocialista tervgazdaság, 1990-től piacgazdaságra áttérés - alatt nem volt biztosítható az állattenyésztés töretlen fejlődése. Az ország állatállományának 60%-át kétszer vesztettük el, előbb 1945-ben a világháború következtében, majd 1990. után már békeidőben. Ennek ellenére 1920-1990 között a hústermelés négyszeresére, a tejtermelés 80%-kal, a tojástermelés ötszörösére emelkedett. Ezt az tette lehetővé, hogy mindegyik állatfajban nagyarányú volt a fajtacsere, nőttek a fajlagos teljesítmények, elterjedt a gyári takarmánykeverékek etetése és javult a takarmányozás fehérje-transzformációja. Az időszak alatt a csökkenő termőterület ellenére megkétszereztük a hazai takarmánytermesztést, de az állatok fehérje igényét csak jelentős fehérjeimporttal lehetett kielégíteni. A belföldi hús-, tej-, tojásfogyasztás fokozatosan emelkedett és a biológiai igényeknek megfelelő szintre jutott. Ajavuló belföldi ellátáson túlmenően az állati termékekkel egyúttal növekvő exportot is biztosítottunk. E teljesítmények 1990. után drasztikus mértékben csökkentek: a táplálkozási láncban kulcsszerepet vivő állattenyésztésünk válságba jutott. E helyzet tarthatatlan és ebből nemzeti érdekünk mihamarabb kiemelkedni. Ehhez jövőt teremtő állattenyésztési politika kidolgozására és annak sürgős realizálására van szükségünk.

Actions (login required)

Edit Item