Törekvések a klasszikus magyar drámai kánon létrehozására az 1960‒70-es években

Fekete, Norbert (2024) Törekvések a klasszikus magyar drámai kánon létrehozására az 1960‒70-es években. THEATRON: SZÍNHÁZTUDOMÁNYI PERIODIKA, 18 (3). pp. 105-118. ISSN 1418-9941

Preview

Text 09.Fekete-Norbert.pdf - Published Version Download (250kB) | Preview

Abstract

Az 1960‒70-es évek szocialista realista színháza érzékelte, hogy a klasszikus magyar drámai korpusz gyakorlatilag csak három repertoárdarabra, a Bánk bánra, a Csongor és Tündére és Az ember tragédiájára korlátozódott, ezért igyekezett a bemutatható drámakincset bővíteni. Ezt többnyire a 19. századi magyar történelmi drámairodalom elfeledett műveihez való visszanyúlással és dramaturgiai felújításukkal igyekeztek megvalósítani. Ez egyet jelentett az újrafelfedezett darabok realista újraértelmezésével, kisajátításával és kanonizációjával. A hiányzó klasszikus repertoár megteremtésében a dramaturgiai munka kiemelt szerepet kapott. Sok esetben el felejtett vagy a kánonból kirekesztett, így gyakorlatilag színpadi történettel sem rendelkező darabokat tettek színpadképessé. Ez azonban nem volt minden esetben sikeres, sőt a 19. századi drámák korszerűsítése problematizálta a gyakorlati színház és a szöveg szentségét hirdető irodalomtudomány közötti feszültséget. Tanulmányomban egy részt a kanonizáció okait vizsgálom, illetve azt, hogy milyen műfajú és tematikájú műveket tartottak szükségesnek átdolgozni és színpadra állítani. Másrészt azt térképezem fel, hogy a szocreál kanonizációs gyakorlata milyen korábbi kánonokhoz nyúlt vissza, mit tartott meg belőlük, és hogyan formálta őket újra. Harmadrészt a produkciók alapján szeretném feltérképezni az átdolgozásokra vonatkozó normákat, illetve ezek hatását a színházi kánonba történő befogadásra. Végül arra keresem a választ, hogy az 1960‒70 es években újrafelfedezett darabok repertoáron tartására és népszerűsítésére milyen intézményes kereteket alakítottak ki.

Actions (login required)

Edit Item