A repcedara és - pogácsa felhasználási lehetősége a monogasztrikus állatok takarmányozásában

Horvát, Éva Rita and Tóth, Tamás and Fébel, Hedvig (2014) A repcedara és - pogácsa felhasználási lehetősége a monogasztrikus állatok takarmányozásában. ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS TAKARMÁNYOZÁS, 63 (2). pp. 165-183. ISSN 0230-1814

Preview

Text 05ÁTT 2014_2_TELJES.pdf - Published Version Download (196kB) | Preview

Abstract

A biodízel előállítás során jelentős mennyiségű melléktermék keletkezik (Európában főként repce), amely potenciális takarmány-alapanyagként szolgálhat a gazdasági állatfajok számára, megoldást nyújtva a melléktermék-hasznosítás problémájára, illetve az importált szója részleges helyettesítésére. A repce antinutritív hatású összetevői rontják a takarmány ízletességét, a táplálóanyagok emészthetőséget, a hasznosulást és nagyobb mennyiségben káros hatásúak lehetnek a létfontosságú szervek (pl. pajzsmirigy, vese, máj) állapotára is. A nemesített, glükozinolát-tartalomban csökkentett repcetermékek azonban a monogasztrikus állatok fehérjeellátásában az eddiginél nagyobb szerepet tölthetnek be. A tápban való részarány meghatározásakor döntő jelentőségű a takarmányozásra szánt repcében a glükozinolát mennyisége, aminek tolerálható szintje 15-25 μmol/g. A brojlercsirkék, illetve a pulykák takarmányadagjában az extrahált repcedara vagy a repcepogácsa a nevelő szakaszban max. 10%, a befejező szakaszban max. 15%-os részarányban ajánlható. Az alacsony glükozinolát-tartalmú repcetermékek (extrahált repcedara, repcepogácsa) egyes tojóhibridek takarmányozásában lehet perspektivikus takarmánykomponens. Az extrahált repcedara esetén max. 8%, míg repcepogácsa alkalmazásakor 4%-nál kisebb részarányban javasolható. A tojótáp glükozinolát-tartalma a 1,5 μmol/g értéket nem haladhatja meg. A sertések takarmánykeverékeiben a kiváló minőségű extrahált repcedara felhasználhatósági szintje malacnál max. 10%, hízósertésnél 15%, valamint tenyészkocánál 10%.

Actions (login required)

Edit Item