A marhahús-előállítás ökológiai hatása a vízfelhasználás tükrében a húsmarhaágazatban

Póti, Péter and Kosztolányi Szentléleki, Andrea and Vertséné Zándoki, Rita and Pajor, Ferenc and Borka, György (2023) A marhahús-előállítás ökológiai hatása a vízfelhasználás tükrében a húsmarhaágazatban. ÁLLATTENYÉSZTÉS ÉS TAKARMÁNYOZÁS, 72 (4). pp. 311-324. ISSN 0230-1814

Preview

Text 02ATT_2023_4.pdf Download (209kB) | Preview

Abstract

Az elmúlt évtizedekben számos közlemény jelent meg a marhahústermelés fenntarthatóságát illetően. Több szerző egymástól nagyon eltérő adatokat közölt a marhahús-előállítás vízlábnyomát illetően: az adatok 25 l/kg és 200.000 l/kg marhahús között változnak. A nagy eltérések főként a becslési módszerek különbözőségéből adódnak. Általában két fő számítási módot alkalmaznak a vízfogyasztás becslésére: a virtuális vízfogyasztás meghatározását, illetve az életciklus alapú vízfogyasztás értékelést; az egyes módszerek esetén más-más típusú víz felhasználásával számolnak. Nem mindegy, hogy a zöld- (esővíz), kék- (mesterségesen, a globális vízkészletből, a felszín alatti és fölötti forrásokból csatornázott víz) vagy szürkevíz (a keletkezett szennyezett vízmennyiség) közül melyeknek a fogyasztását veszik figyelembe a becslés során. Az is nagyon fontos, hogy meddig követik a termék útját: sok kutatás addig számol, amíg az állat elhagyja a gazdaságot, néhány modell azonban követi azok további útját a fogyasztókhoz. Vannak olyan modellek is, amelyek a becslés során figyelembe veszik azt is, hogy a felhasznált víz egy része vissza is kerül ott helyben a gazdaság vízforgalmába. A szarvasmarha vízfelvétele az ivóvízből és az elfogyasztott takarmány víztartalmából tevődik össze. Vízvesztésük légzés, izzadás, vizelet- és bélsárürítés, valamint tejtermelés révén történik. A különböző vízfelvétel és vízleadás típusok nyilván több külső tényezőtől is függenek (pl. takarmány összetétele, környezeti hőmérséklet, relatív páratartalom, légmozgás, sugárzási viszonyok). A vízfelhasználás mérséklése történhet az öntözés (a hatékonyságot növelő, új technológiai megoldások alkalmazása), illetve – kisebb mértékben – az elfogyasztott ivóvíz mennyiségének csökkentésével. Szóba jöhet rövidebb tenyészidejű, illetve szárazságtűrő takarmánynövény fajok és fajták használata. Forró éghajlatú területeken hatékony lehet az árnyékolás, a hőstresszel járó többlet vízfelvétel mérséklésére. A takarmányhasznosító képesség javításával szintén alacsonyabb lesz az 1 kg marhahúsra vetített vízfelvétel is. Fontos azonban a probléma több oldalról történő vizsgálata: kevésbé hangoztatott tény, hogy a húsmarhák legeltetéses tartása segíti a gyepterületek, a tájkép megőrzését, a biológiai sokféleség fenntartását, a természet- és tájvédelmi területek kezelését, valamint jelentős szerepet tölt be a légkör szén-dioxid tartalmának megkötésében. Figyelembe kell venni az eltérő körülmények között zajló termelési módok változatosságát: ami egy régióban szinte tökéletesen fenntartható rendszerként működhet, az egy más adottságú területen nem biztos, hogy eredményes.

Actions (login required)

Edit Item