Németh László Irgalom című regénye mint pedagógiatörténeti forrás = László Németh’s novel Irgalom as a source for the history of pedagogy

Vincze, Tamás András (2025) Németh László Irgalom című regénye mint pedagógiatörténeti forrás = László Németh’s novel Irgalom as a source for the history of pedagogy. In: Multidiszciplináris kutatások és elemzések a Nyíregyházi Egyetemen. Acta Academiae Nyiregyhaziensis (12.). Nyíregyházi Egyetem, Nyíregyháza, pp. 244-260. ISBN 9786156032799

Preview

Text VinczeTamas.pdf - Published Version Download (2MB) | Preview

Abstract

László Németh’s last novel, “Irgalom” was published in 1965. In the history of the interpretation of the novel, we can find some meticulous explorations of pedagogy-focused readings. This late work of László Németh is mostly labelled by literary historians as a life-work summarising or life-lesson transmitting creation or as a bildungsroman. It becomes apparent from the writings of the first analysts that many mainly saw “Irgalom” as an autobiographical novel. The validity of this reading was confirmed multiple times by László Németh himself in his statements and correspondences. In the present study, building upon the tradition of interpreting the work as an autobiographical novel, we primarily explore the specific references to the history of pedagogy within the text. We see this novel of Németh as a key novel, and in this frame of analysis we attempt to identify the models of the various teacher characters and to present the lifestyle and extra income opportunities of Hungarian secondary school teachers between the two world wars based on references and portrayal of “Irgalom”. Our study provides an example of utilizing works of literature as sources for educational history. This type of source has regained wider popularity in the last decade in Hungarian research on the history of pedagogy, thus our work can also contribute to strengthening this rediscovered direction of literature pedagogy. | Németh László legutolsó regénye, az Irgalom 1965-ben jelent meg. A regény értelmezéstörténetében több pedagógiai vonatkozású olvasat aprólékos kibontásával is találkozhatunk, leginkább életműösszegző, élettanulság-továbbadó alkotásként vagy fejlődésregényként címkézik az irodalomtörténészek Németh Lászlónak ezt a kései művét. Már a legelső elemzők írásaiból kiderül, hogy sokan elsősorban autobiografikus regényt láttak az Irgalomban, ennek az olvasatnak a jogosságát maga Németh László is többször megerősítette a nyilatkozataiban, a levelezésében. Jelen tanulmányunkban a mű önéletrajzi regényként való értelmezésének tradíciójához kapcsolódva elsősorban a konkrét pedagógiatörténeti utalásokat tárjuk fel a műből. Kulcsregényként fogjuk fel tehát Némethnek ezt a nagyregényét, s ebben az értelmezési keretben próbálkozunk meg az egyes tanárfigurák modelljeinek a beazonosításával, valamint a két világháború közötti hazai középiskolai tanárság életmódjának és jövedelemkiegészítési lehetőségeinek az Irgalom utalásain, ábrázolásmódján alapuló bemutatásával. Tanulmányunk példát ad a szépirodalmi művek neveléstörténeti forrásként való felhasználására, ez a forrástípus éppen az elmúlt évtizedben nyert újra nagyobb népszerűséget a hazai pedagógiatörténeti kutatásokban, így munkánkkal az újra felfedezett irodalompedagógiai irány megerősítéséhez is hozzájárulhatunk.

Actions (login required)

Edit Item