„…a felfogások terén tapasztalható ellentét erősen megnőtt a tervszerű német néptudományi munka délkeleti irányú beindulása óta.” A német „völkisch” tudomány magyarországi fogadtatásához: Fritz Valjavec példája

Orosz, László (2025) „…a felfogások terén tapasztalható ellentét erősen megnőtt a tervszerű német néptudományi munka délkeleti irányú beindulása óta.” A német „völkisch” tudomány magyarországi fogadtatásához: Fritz Valjavec példája. VERITAS Évkönyv 2024. pp. 251-274. ISSN 2416-0687

Preview

Text veritas-evkonyv-2024_OL.pdf - Published Version Download (796kB) | Preview

Abstract

A tanulmány a két világháború közötti német „völkisch” tudomány Magyarországon való megjelenését és recepcióját vizsgálja Fritz Valjavec tevékenységén keresztül. A német történettudomány ebben az időszakban egyre inkább politikai és ideológiai célok szolgálatába állt, főképp Európa keleti, délkeleti térsége vonatkozásában, ahol a német kulturális expanzió eszközeként használták. A német kutatók az újonnan kreált „Volksboden” és „Kulturboden” fogalmak segítségével megkérdőjelezni igyekeztek a térség nemzeti történeti koncepcióit, érvelésük során (túl)hangsúlyozva a németség kulturális befolyását. Magyarország irányában e törekvések legfontosabb alakja az I. világháború után Budapesten nevelkedő s így kiváló nyelvismerettel rendelkező Valjavec volt, aki erőteljes német identitása folytán jutott egy müncheni egyetemi ösztöndíjhoz, majd ott letelepedve, a Südost-Institut emblematikus személyiségeként és a Südost-Forschungen című periodika szerkesztőjeként meghatározó szerepet játszott a tudományos kutatások „völkisch” irányzatának intézményesítésében. Magyarországon igen kiterjedt kapcsolati hálót sikerült kiépítenie, számos diszciplína legjelesebb képviselőivel állt levelezésben. Kutatásai a Kárpát-medence történeti egységét nem vitatták, így azok kezdetben még a mérvadó magyar szakemberek részéről is pozitív fogadtatásban részesültek, idővel azonban, felismerve politikai motivációit, munkássága és személye is általános elutasításban részesült. Kutatásai központi elemének a „kultúrlejtő-elmélet” alkalmazását tekinthetjük, amely szerint a műveltség Nyugat-Európa magasabb kulturális nívójú területeiről a fizika általános törvényszerűségei szerint áramlik a keleti térségek felé. Valjavec vizsgálatai kimondottan a német kultúrjavak egyirányú áramlását dokumentálták, s ezáltal a német kultúrfölényt támasztották alá. A tanulmány egyfelől megismertet Valjavec legfontosabb munkáinak szakmai fogadtatásával és a bírálatok tudományos argumentációjával, másfelől a szerző személyét illető politikai bizalmatlansággal a hazai tudóstársadalom részéről, különleges figyelmet tulajdonítva két történész, Szekfű Gyula és Mályusz Elemér – egymáshoz képest ellentétes ívet bejáró – magatartásának. A felhasznált források közt fontos szerepet kap Valjavec fennmaradt szolgálati levelezése, plasztikusan illusztrálva a fogadtatást és a hangnemet, mely személyét és törekvéseit övezte, továbbá azt a kezdetben fölényes, később már sértődött attitűdöt is, amellyel a müncheni tudós reagált a magyar tudomány ellene összekovácsolódott egységfrontjára. A tanulmány végkövetkeztetése szerint a német „völkisch” történetírás összességében elutasításra talált Magyarországon. Bár egyes tudósok egyéni motivációik alapján kapcsolatot ápoltak Valjaveccel és irányzatával, a magyar történettudomány határozottan ellenállt a német expanziós célokat támogató tudományos narratíváknak.

Actions (login required)

Edit Item