Szakralitás és szépség : Teológiai szintézis 1. = The Tension Between Sacrality and Beauty : An Analysis : Part 1

Tódor, Csaba (2026) Szakralitás és szépség : Teológiai szintézis 1. = The Tension Between Sacrality and Beauty : An Analysis : Part 1. LELKIPÁSZTOR, 101 (2). pp. 63-70. ISSN 0133-2821

Preview

Text LP202602_ojs_63-70_Todor_Csaba.pdf - Published Version Available under License Creative Commons Attribution Non-commercial No Derivatives. Download (163kB) | Preview

Abstract

A tanulmány az analógia fogalmának filozófiai és teológiai alapjait vizsgálja, különös tekintettel a létanalógia (analogia entis) tanára és annak szerepére a keresztény metafizikában. Anzelm ontológiai istenbizonyításából és Paul Tillich szubjektivitás–objektivitás-felfogásából kiindulva elemzi az ember és Isten viszonyának ontológiai szerkezetét. A dolgozat amellett érvel, hogy az esszencia és az egzisztencia egysége és feszültsége alapvető keretet ad a teremtett lét értelmezéséhez. Az analóg gondolkodás történeti fejlődését követjük az ókori görög filozófiától Platónon és Arisztotelészen át Aquinói Tamás rendszeréig. Kiemelt figyelmet kap az arányosság matematikai fogalmától a metafizikai analógiáig vezető átmenet, valamint az arisztotelészi pros hen struktúra teológiai jelentősége. Az egyértelmű és többértelmű beszédmód korlátainak a bemutatásával hangsúlyozni kívánjuk az analóg nyelv közvetítő szerepét a teológiában. A dolgozat nagy mértékben támaszkodik Erich Przywara dinamikus létanalógia-felfogására. Ez azért kiemelten fontos, mert a hasonlóság és a még nagyobb különbség egyensúlyának tudatosítása az Isten és teremtmény közötti viszony értelmezésére szolgál. Végül az analógia és az esztétika kapcsolatát vizsgáljuk az identitás, a reprezentáció és a transzparencia problémáján keresztül. A tanulmány következtetése, hogy az analógia koherens keretet biztosít Isten transzcendenciájának és immanenciájának megfogalmazásához, anélkül, hogy azok különbsége elmosódna. | This study examines the philosophical and theological foundations of the concept of analogy, with particular emphasis on the doctrine of analogia entis and its role in Christian metaphysics. Starting from Anzelm’s ontological argument and Paul Tillich’s interpretation of the correlation between subjectivity and objectivity, the paper explores the ontological structure of the human– divine relationship. It argues that the unity and tension between essence and existence constitute a fundamental framework for understanding created being in relation to God. The analysis traces the historical development of analogical thinking from Greek philosophy through Plato and Aristotle to its systematic formulation in the work of Thomas Aquinas. Special attention is given to the transition from mathematical proportion to metaphysical analogy, and to Aristotle’s pros hen structure as a precursor of later theological interpretations. By highlighting the limits of univocal and equivocal predication the study emphasizes the mediating function of analogical language in theological discourse. Furthermore, by analysing Erich Przywara’s dynamic interpretation of analogia entis the paper balances the concept of similarity and greater dissimilarity between Creator and creature. It also investigates the relationship between analogy and aesthetics, focusing on the problem of identity, representation, and transparency in concepts and images. The study concludes that analogy provides a coherent framework for articulating divine transcendence and immanence without collapsing their distinction.

Actions (login required)

Edit Item