Törékeny világ – stabil iránytű : A Szentszék nevelési iránymutatásai egy törékeny, szorongó, kiszámíthatatlan és érthetetlen világban = Brittle World – Stable Compass The Holy See’s Educational Guidelines in a Brittle, Anxious, Nonlinear, and Incomprehensible World = Un mondo fragile – una bussola stabile Le linee guida educative della Santa Sede in un mondo fragile, ansioso, imprevedibile e incomprensibile

Zsódi, Viktor (2026) Törékeny világ – stabil iránytű : A Szentszék nevelési iránymutatásai egy törékeny, szorongó, kiszámíthatatlan és érthetetlen világban = Brittle World – Stable Compass The Holy See’s Educational Guidelines in a Brittle, Anxious, Nonlinear, and Incomprehensible World = Un mondo fragile – una bussola stabile Le linee guida educative della Santa Sede in un mondo fragile, ansioso, imprevedibile e incomprensibile. MESTER ÉS TANÍTVÁNY, 4 (klsz). pp. 53-66. ISSN 1785-4342

Preview

Text 53-66_Zsodi_MT_2026_0.pdf - Published Version Download (283kB) | Preview

Abstract

A tanulmány a Szentszék nevelési iránymutatásait vizsgálja egy olyan globális kontextusban, amelyet a kortárs diagnosztikai keretrendszerek a VUCA- és különösen a BANImodell fogalmaival írnak le. Kiindulópontja az a felismerés, hogy a 21. század oktatási és nevelési környezete egyre inkább törékeny, szorongással terhelt, kiszámíthatatlan és érthetetlen, ami alapvető kihívások elé állítja a katolikus köznevelést. A tanulmány a Global Catholic Education Reports (2020–2023) elemzésén keresztül mutatja be, miként jelennek meg e kihívások a finanszírozás, a humánerőforrás, az intézményi identitás, valamint a pedagógusok és tanulók mentális jólléte területén. A tanulmány központi állítása szerint a katolikus nevelés válasza nem technikai jellegű, hanem teológiai és antropológiai alapokon nyugszik: a küldetés- és identitástudat, a szinodalitás, a közösség mint pedagógiai tér, valamint a remény teológiai erénye olyan stabil „iránytűt” kínál, amely képes orientációt adni a BANI-világ bizonytalanságai közepette. A katolikus oktatás így nem csupán reagál a válságjelenségekre, hanem missziós lehetőségként értelmezi azokat, és a nevelést a remény új „térképeinek” megrajzolásaként fogja fel. | This study examines the Holy See’s educational guidelines within a global context described by contemporary diagnostic frameworks such as the VUCA model and, in particular, the BANI model. It is grounded in the recognition that the educational and formative environment of the 21st century is increasingly brittle, anxiety-laden, unpredictable, and incomprehensible, posing fundamental challenges to Catholic public education. Through an analysis of the Global Catholic Education Reports (2020–2023), the study illustrates how these challenges manifest in the areas of financing, human resources, institutional identity, and the mental well-being of both educators and students. The central argument of the study is that the Catholic response is not primarily technical in nature but rests on theological and anthropological foundations: a strong sense of mission and identity, synodality, the understanding of community as a pedagogical space, and the theological virtue of hope together offer a stable “compass” capable of providing orientation amid the uncertainties of the BANI world. In this perspective, Catholic education does not merely react to crisis phenomena but interprets them as a missionary opportunity, understanding education itself as the drawing of new “maps” of hope. | Questo studio esamina gli orientamenti educativi della Santa Sede in un contesto globale descritto dai quadri diagnostici contemporanei, in particolare dai modelli VUCA e BANI. Il punto di partenza è il riconoscimento che l’ambiente educativo e formativo del XXI secolo è sempre più fragile, carico di ansia, imprevedibile e incomprensibile, ponendo sfide fondamentali all’educazione cattolica. Attraverso l’analisi dei Global Catholic Education Reports (2020-2023), lo studio mostra come tali sfide si manifestino nei settori del finanziamento, delle risorse umane, dell’identità istituzionale e del benessere mentale sia degli educatori sia degli studenti. L’argomentazione centrale sostiene che la risposta dell’educazione cattolica non è principalmente di natura tecnica, ma si fonda su basi teologiche e antropologiche: il senso della missione e dell’identità, la sinodalità, la comunità intesa come spazio pedagogico e la virtù teologale della speranza offrono insieme una “bussola” stabile capace di orientare nel contesto incerto del mondo BANI. In questa prospettiva, l’educazione cattolica non si limita a reagire ai fenomeni di crisi, ma li interpreta come un’opportunità missionaria, concependo l’educazione stessa come il disegno di nuove “mappe” di speranza

Actions (login required)

Edit Item