A nevelés sarokpontjai: személy és család - a Gravissimum educationistól XIV. Leó pápáig = Key Points of Education: Individual and Family – from Gravissimum Educationis to Pope Leo XIV = I punti cardine dell’educazione: la persona e la famiglia – dal Gravissimum educationis a papa Leone XIV

Birher, Nándor and Czilli, Máté and Hajdu, Gábor (2026) A nevelés sarokpontjai: személy és család - a Gravissimum educationistól XIV. Leó pápáig = Key Points of Education: Individual and Family – from Gravissimum Educationis to Pope Leo XIV = I punti cardine dell’educazione: la persona e la famiglia – dal Gravissimum educationis a papa Leone XIV. MESTER ÉS TANÍTVÁNY, 4 (klsz). pp. 67-88. ISSN 1785-4342

Preview

Text 67-88_Birher-Czilli-Hajdu_MT_2026_0.pdf - Published Version Download (1MB) | Preview

Abstract

A tanulmány a katolikus nevelés teológiai, antropológiai és társadalmi dimenzióinak átfogó elemzésére törekszik, történeti ívben vizsgálva a II. Vatikáni Zsinat Gravissimum educationis (1965) kezdetű deklarációjától a Hittani Dikasztérium és a Kultúra és Nevelés Dikasztériuma Antiqua et nova (2025) kezdetű közös jegyzékéig és XIV. Leó pápa Disegnare nuove mappe di speranza (2025) kezdetű apostoli leveléig vezető fejlődést. Kitér arra, hogy az Egyház nevelésről alkotott felfogása alapvetően a személy, a család és a nevelés fogalmi háromszögének egységére épül, amely az elmúlt hat évtizedben nem csupán megőrizte érvényességét, hanem a modern technológiai és társadalmi kihívások közepette új értelmezési horizonttal gazdagodott. A katolikus nevelés küldetése – az emberi személy Isten képmásaként való kibontakoztatása – a tanulmány értelmezési keretében olyan integrált antropológiai modellként jelenik meg, amely egyszerre kívánja szolgálni a transzcendenciára irányuló emberi hivatást és a társadalmi közjó építését. A magyarországi jogi környezet elemzése rávilágít arra, hogy a hazai szabályozás a kooperatív szekularizmus jegyében teszi lehetővé az egyházi intézmények autonóm, mégis közjót szolgáló nevelői tevékenységét. A tanulmány a katolikus nevelés hagyományát összeveti a modern pedagógiai diskurzus materialista tendenciáival, és rámutat a pusztán mérhetőségre építő megközelítések hiányosságaira. A szerzők széles körű nemzetközi kutatási eredmények felhasználásával mutatják be a vallásosság és iskolai eredményesség sokrétű kapcsolatát, jelezve, hogy a modern szekularizációs elméletek nem képesek maradéktalanul megragadni a vallási szocializáció közösségi és morális jelentőségét. A mesterséges intelligencia térnyerésével összefüggésben a tanulmány kiemeli, hogy a technológia nem válthatja ki a nevelés lényegi, mélyen emberi dimenzióit: a személyességet, az érzelmi és spirituális intelligenciát, a közösségi kapcsolatépítést és a kreatív felfedezés élményét, illetve hogy – az Antiqua et nova értelmezése mentén haladva – a technológia akkor illeszthető be az oktatás folyamatába, ha azt megfelelő etikai reflexió is kíséri, és a nevelés központjában továbbra is a személy méltósága marad. | The study aims to provide a comprehensive analysis of the theological, anthropological and social dimensions of Catholic education, examining the historical development from the Second Vatican Council’s declaration Gravissimum educationis (1965) to the Dicastery for the Doctrine of the Faith and the Dicastery for Culture and Education’s note Antiqua et nova (2025) and Pope Leo XIV’s apostolic letter Drawing New Maps of Hope (2025). The study points out that the Church’s understanding of education is fundamentally based on the unity of the conceptual triangle of the individual, the family and education, which has not only retained its validity over the past six decades but has also been enriched with new interpretative horizons amid modern technological and social challenges. The mission of Catholic education—the development of the human person as the image of God—appears in the interpretive framework of the study as an integrated anthropological model that seeks to serve both the human vocation toward transcendence and the building of the common good in society. An analysis of the legal environment in Hungary reveals that national regulations, in the spirit of co-operative secularism, enable Church institutions to carry out their educational activities autonomously while still serving the public good. The study compares the tradition of Catholic education with the materialistic tendencies of modern pedagogical discourse and highlights the shortcomings of approaches based solely on measurability. Drawing on extensive international research findings, the authors present the multifaceted relationship between religiosity and school performance, indicating that modern secularisation theories are unable to fully capture the communal and moral significance of religious socialisation. In the context of the rise of artificial intelligence, the study emphasises that technology cannot replace the essential, deeply human dimensions of education: personality, emotional and spiritual intelligence, community building and the experience of creative discovery. Furthermore, following the interpretation of Antiqua et nova, technology may be integrated into the educational process if it is accompanied by appropriate ethical reflection and if the dignity of the individual remains at the centre of education. | Lo studio mira ad analizzare in modo approfondito le dimensioni teologiche, antropologiche e sociali dell’educazione cattolica, esaminando in un arco storico la dichiarazione Gravissimum educationis (1965) del Concilio Vaticano II fino alla nota congiunta del Dicastero per la Dottrina della Fede e del Dicastero per la Cultura e l’Educazione, Antiqua et nova (2025), e alla lettera apostolica di Papa Leone XIV, Disegnare nuove mappe di speranza (2025). Si sottolinea che la concezione dell’educazione della Chiesa si fonda essenzialmente sull’unità del triangolo concettuale costituito dalla persona, dalla famiglia e dall’educazione, un’unità che negli ultimi sei decenni non solo ha conservato la propria validità, ma si è anche arricchita di un nuovo orizzonte interpretativo nel contesto delle moderne sfide tecnologiche e sociali. La missione dell’educazione cattolica – lo sviluppo della persona umana come immagine di Dio – appare, nel quadro interpretativo dello studio, come un modello antropologico integrato che intende servire contemporaneamente la vocazione umana alla trascendenza e la costruzione del bene comune sociale. L’analisi del contesto giuridico ungherese evidenzia che la normativa nazionale, nel segno del secolarismo cooperativo, consente alle istituzioni ecclesiastiche di svolgere un’attività educativa autonoma, ma al servizio del bene comune. Lo studio confronta la tradizione dell’educazione cattolica con le tendenze materialistiche del discorso pedagogico moderno e sottolinea le carenze degli approcci basati esclusivamente sulla misurabilità. Gli autori presentano i molteplici legami tra religiosità e rendimento scolastico utilizzando i risultati di un’ampia ricerca internazionale, indicando che le moderne teorie della secolarizzazione non sono in grado di cogliere appieno il significato sociale e morale della socializzazione religiosa. In relazione all’avanzata dell’intelligenza artificiale, lo studio rileva che la tecnologia non può sostituire le dimensioni essenziali e profondamente umane dell’educazione: la personalità, l’intelligenza emotiva e spirituale, la costruzione di relazioni comunitarie e l’esperienza della scoperta creativa; inoltre, seguendo l’interpretazione di Antiqua et nova, la tecnologia può essere integrata nel processo educativo solo se accompagnata da un’adeguata riflessione etica e se la dignità della persona rimane al centro dell’educazione.

Actions (login required)

Edit Item