A növekedés horizontjai : Pedagógiai szempontok a Gravissimum educationis és a személyközpontú megközelítés kapcsolatához = Horizons of Growth – Pedagogical Perspectives on the Relationship Between Gravissimum Educationis and the Person-Centered Approach = Orizzonti di crescita – Prospettive pedagogiche sul rapporto tra la Gravissimum educationis e l’approccio centrato sulla persona

Galaczi, Tibor (2026) A növekedés horizontjai : Pedagógiai szempontok a Gravissimum educationis és a személyközpontú megközelítés kapcsolatához = Horizons of Growth – Pedagogical Perspectives on the Relationship Between Gravissimum Educationis and the Person-Centered Approach = Orizzonti di crescita – Prospettive pedagogiche sul rapporto tra la Gravissimum educationis e l’approccio centrato sulla persona. MESTER ÉS TANÍTVÁNY, 4 (klsz). pp. 137-144. ISSN 1785-4342

Preview

Text 137-144_Galaczi_MT_2026_0.pdf - Published Version Download (275kB) | Preview

Abstract

A tanulmány a II. Vatikáni Zsinat Gravissimum educationis deklarációja és Carl Rogers személyközpontú, humanisztikus pszichológiai iskolája közötti antropológiai és pedagógiai kapcsolódási lehetőségeket vizsgálja. A központi gondolat az, hogy a keresztény nevelés és a humanisztikus pszichológia közös alapja az emberi méltóság feltétlen tisztelete és a teljes emberré nevelés eszménye, amely a személyiség kibontakoztatását célozza. A zsinati dokumentum célja a személyiség érettségének növelése és az egyén harmonikus fejlődésének elősegítése testi, erkölcsi és értelmi dimenzióban, miközben az embert saját végső hivatásával is megismerteti. Ez a holisztikus megközelítés összhangban áll a humanisztikus elméletekkel (Maslow növekedési szükségletei, Rogers önaktualizációs tendenciája), amelyek az emberi potenciál teljes kibontakoztatását tekintik a fejlődés céljának. A tanulmány bemutatja, hogy a Gravissimum educationis által szorgalmazott „lélektan eredményeinek felhasználása” hidat épít a keresztény nevelés célja és a rogersi segítő kapcsolat alapfeltételei – empátia, feltétel nélküli elfogadás, kongruencia – között. Következésképpen a két rendszer egymást gazdagítja: a Gravissimum educationis teológiai mélységet és transzcendens távlatot ad a nevelésnek, míg a rogersi személyközpontú megközelítés hiteles pedagógiai keretet kínál az integrált személyiség kibontakozásához, választ adva a 21. század fragmentált emberképének kihívásaira. | This study explores the anthropological and pedagogical synergies between the Second Vatican Council’s declaration Gravissimum educationis and Carl Rogers’ person-centered, humanistic school of psychology. The central thesis posits that Christian education and humanistic psychology share a foundational commitment to the unconditional respect for human dignity and the ideal of “educating the whole person” to foster the full unfolding of the personality. The conciliar document aims to enhance personal maturity and promote the harmonious development of the individual across physical, moral, and intellectual dimensions, while introducing the person to their ultimate vocation. This holistic approach aligns with humanistic theories—such as Maslow’s growth needs and Rogers’ self-actualizing tendency—which view the realization of human potential as the ultimate goal of development. The paper demonstrates that the “application of psychological findings” advocated by Gravissimum educationis builds a bridge between the goals of Christian education and the core conditions of the Rogerian helping relationship: empathy, unconditional positive regard, and congruence. Consequently, the two systems mutually enrich one another: Gravissimum educationis provides theological depth and a transcendent perspective to education, while the Rogerian approach offers an authentic pedagogical framework for the development of an integrated personality, addressing the challenges of the fragmented 21st-century view of humanity | Lo studio esamina le possibilità di connessione antropologica e pedagogica tra la dichiarazione Gravissimum educationis del Concilio Vaticano II e la scuola di psicologia umanistica e centrata sulla persona di Carl Rogers. L’idea centrale è che l’educazione cristiana e la psicologia umanistica condividano una base comune nel rispetto incondizionato della dignità umana e nell’ideale di un’educazione integrale, volta al pieno dispiegamento della personalità. Il documento conciliare mira ad accrescere la maturità della persona e a promuovere lo sviluppo armonioso dell’individuo nelle dimensioni fisica, morale e intellettuale, introducendo al contempo l’uomo alla propria vocazione ultima. Questo approccio olistico è in sintonia con le teorie umanistiche (i bisogni di crescita di Maslow, la tendenza all’attualizzazione di Rogers), che considerano la piena realizzazione del potenziale umano come fine dello sviluppo. L’articolo illustra come l’invocato “utilizzo delle scoperte della psicologia” da parte della Gravissimum educationis getti un ponte tra le finalità dell’educazione cristiana e le condizioni fondamentali della relazione d’aiuto rogersiana: empatia, accettazione incondizionata e congruenza. Di conseguenza, i due sistemi si arricchiscono a vicenda: la Gravissimum educationis conferisce profondità teologica e una prospettiva trascendente all’educazione, mentre l’approccio rogersiano offre una cornice pedagogica autentica per la maturazione di una personalità integrata, rispondendo alle sfide poste dalla visione frammentata dell’uomo nel XXI secolo

Actions (login required)

Edit Item